by Mindig zavart a kvantum-véletlen, a kvantum-paradoxon. Kétréses kísérlet, összefonódás, mérési dobókocka – mintha a természet hirtelen szabályok nélkül döntene. Azt éreztem: a véletlen nem lehet a fizika alapegysége.
A COS-modell erre mond alternatívát. A világ mélyén a téridő nem folytonos, hanem kvantált, finom szövésű háló. Amikor egy kísérletben „véletlen” kimenet születik, az valójában ennek a hálónak egy összeomlása: a téridő saját, belső szabályai szerint egy kimenetet részesít előnyben.
Vagyis a véletlen csak látszat. A kockát a téridő dobja – de nem vaktában, hanem a struktúrából fakadóan. A kvantumfluktuációk a rend, nem a káosz jelei.
Miért írom a COS-modellt? Mert szeretném megmutatni: lehet a kvantumvilágban is okszerű, szabályvezérelt magyarázatot adni anélkül, hogy a jelenségeket megtagadnánk. A modell belső koherenciája alapján úgy vélem: valami mélyen igazat érint. Einstein azt mondata: „Isten nem játszik dobókockával” – így értelmet nyer egy kvantált téridő hátterével.
Nem a véletlen az alap, hanem a kvantált téridő rendje. A felszínen dobókockák, a mélyben mintázatok.
