by Előszó:
Mostanság nem nagyon írtam. Sok dolgom volt. A nyomtatás remekül haladt, de most elapadtak a források. Hamarosan folytatom. A CR-10S Pro remek társ. Bátran ajánlom mindenkinek.
Mechanika:
A lábak nagy része, és a doboz fele is megvan…. de… eszembe jutott egy új és jobb elrendezés, most éppen azt nyomtatom. Elképzelhető, hogy kisebb méretben is meg lehetne valósítani a lábakat. Ha ez így van, akkor átalakítás elé nézek. A „felfüggesztéssel” kapcsolatban is eszembe jutott valami, azt is tesztelem. Ha fémből készülne, akkor biztos lennék benne, így viszont könnyen eltörhetnek a kisebb pöckök, amire ráadásul nagy erő is hat. Hamarosan kiderül.
Elmélet:
Az elmélettel is haladtam egy csöppet. Eszembe jutott, hogy hogyan lehetne algoritmizálni a felismerést. Régóta keresem a megoldást, és most egy szemernyi esély van arra, hogy leprogramozhatóvá váljon. Nem is tudom, hogy pontosan mióta fogalkoztat a felismerés specifikációja. Ha tényleg sikerül, akkor az nagy előrelépés lenne.
Programozás:
Általában Delphiben programozom, bár nem okozna semmilyen másik programnyelv sem problémát. A neuronhálózatomat Delphiben és Javaban írtam meg, volt amit PHP-ban, C#-ban, vagy C-ben programoztam; kipróbáltam a Juliát, de ami most nagyon megtetszett az a GO. Nagyon szép és áttekinthető nyelv. Emelett egyszerű és gyors. Így a vezérlés egy részét már át is írtam, a felismerést kódja pedig annyival szebben mutat benne, mint Pascalban, hogy arra szavak sincsennek. Fejleszői eszközként a GoLand-ot használom, és az is nagyon tetszik.
Végszó:
Sokkal tovább tart ez a projekt, mint gondoltam. És valójában még sokkal tovább fog tartani. Sokminden történt velemi idén, ami hátráltatta SOL megszületését. De jöhet bármi, előbb-utóbb SOL életre fog kelni. Nekem is lesz egy tündérem a csodák éjszakáján.
