Platón ideái

Az athéni születésű Arisztoklész (i. e. 427 – i. e. 347) arisztokrata családba született. Elsőként a politika, és az irodalom foglalkoztatta. Húsz évesen Szókratészt gondoskodott tanításáról, aki akkora hatást gyakorolt Platónra, hogy az addigi műveit megsemmisítette. A politikai pályáját is feladta a demokrácia válsága, és a politikusokban való csalódottsága miatt. Életét a filozófiának szentelte. Mesterét, Szókratészt i. e. 399-ben istentelenség vádjával kivégezték. Halála után Platón menekülni kényszerül. Útja során megírja az Állam c. dialógusát, amelyre a görög városállamok hibái sarkalták. A könyvében az ideális állam létrehozásának modelljét célozza meg. Az út során hadifogoly lett, és rabszolgának adták el. Végül Annikerisz nevű kürénei férfi váltja ki. Mikor hazatér Athénba és megalapítja az Akadémiáját már 40 éves. Tanításai és munkássága nem csak korára tett mély benyomást, hiszen a középkorban, és napjainkban is elfogadott filozófusként tartják számon. Akadémiája majd ezer évig maradt fenn. Nyolcvanéves korában Athénban halt meg egy esküvői lakoma közben. Két érdekes dolgot hagytam ki. Az egyik nevének eredete, amelyet apai nagyapja után Arisztokrészről kapott, és változott az idők során Platónra. Ennek pontos oka bizonytalan, de feltételezések szerint széles hátáról kaphatta Ariszton nevű testedzőjétől. A Platón személynév széles vállút jelent. A második érdekesség vele kapcsolatban, amelyre több hiteles forrás is utal, hogy élete során soha senki sem látta nevetni.

Ez a post ezért viccen kívül Platón ideáiról fog szólni, mert mindenképpen helye van a mesterséges intelligencia témakörében. Ugyanis az ideák a mentális nyelv, az emberi agy nyelvének elemeire utalhatnak. Az ideák egyfajta nézőpontból nem mások, mint szimbólumok és fogalmak összessége, a csoportosítás és a halmaz fogalma. Na, de nézzük is meg, hogy miről is van szó!

Platón négy egységre osztja a megismerés fokozatait. A legalacsonyabb fokon a találgatás van, amely szubjektív véleményeket tükröz. Ezt követi a hiedelem, amely az érzékelhető valóságra ad magyarázatot. A harmadik foka az értelmi ismeret, amely a matematikai eszmékre hagyatkozik. És végül a legmagasabb foka a szellemi szemlélés, amelynél a tökéletes ideák játszanak szerepet.

Képzeljék el, hogy miközben írom e sorokat a lágymányosi öböl padján ücsörgök. Ez a paradicsom Budapest legszebb helyének egyike, amely a Duna jobb oldalán található. A háromszög alakú öböl, és zöld parkja 56 hektáron terül el. Én a part közelébe ülök, egyik oldalamon a laptop táskám, míg a másik oldalamon a kék-fehér biciklim van, amivel kitekertem erre a szép helyre. Ölemben a laptopomat tartom. A nap lemenőben van, de még mindig melegen süt, ahhoz képest, hogy a tavasz elején járunk. Előttem csónakok és kenuk haladnak el a vízben, közben gyerek zsivajt hallok a távolban. Az egyik hajónak szintén kék és fehér vitorlái vannak. Megdöbbentő, hogy a zöld szín mellett, amelyet a partok közeli füvek és fák adnak, mennyire sok szín marad ki. Például piros színben csak a kis házak tündökölnek tőlem balra. Biztos vagyok benne, hogy az olvasó szinte látja a szeme előtt a leírt látványt. Ez csak azért lehetséges, mert az olvasó is ismeri a víz, vagy kék tökéletes fogalmát. Ha ön az adott helyszínen is járt, akkor a leírt képet még könnyebben maga előtt láthatja. De tudja azt is, hogy hogyan nézhet ki egy kerékpár, miközben nem részleteztem, hogy országútival, vagy mountain bike kerekeztem ki. Nincs két egyforma tavasz sem, de egy általános tavaszt könnyedén elképzelünk. Ha telet mondtam volna havas tájképet képzeltünk volna el róla. Az ideák miatt képzeljük el a leírtakat annyira pontosan, hogy az megközelítse a valóságot. Mégis ezt valójában úgy kell mondanunk, hogy azért tudjuk felismerni a valóságot, mert az tökéletlen. Az ideák ezzel szemben tökéletesek. Ha elképzeljük, amint Galilei almákat dobál a pisai ferde toronyból, akkor nem gondolkodunk el az alma formáján, mert nincs rá szükségünk. Az alma ideája tökéletes hozzá. A pisai torony ideáját láthattuk képeken, és videón is, de biztos nem olyan, mint a valóságban.

A való életben a zöldségesnél vásárolt egy kiló almára azt mondjuk, hogy hasonlóak, vagy ugyanolyanok. Annak ellenére teszünk egyenlőséget, hogy tudjuk, ha jobban megvizsgáljuk őket, akkor teljesen különböznek egymástól, mind formában, mind méretben, mind ízben. Ez azért lehetséges, mert ismerjük a fogalmaknak az ideáit. Az egyezőség ideája minden tárgyra, vagy élőlényre igazak. Egy olyan csoportot képez, amely az adott tárgynak, élőlénynek, vagy fogalomnak a csúcsa. A fa ideája, olyan kategória, amely törzzsel, és ágakkal rendelkeznek, akad köztük olyan, amelynek lombkoronája van, és olyanok, amelyek levelei tűben végződnek. A való életben nincs két egyforma fa, de a fa ideája az egyes fák fölött helyezkedik el. Ha azt mondjuk, hogy a fa magas, akkor ismerjük a magas ideáját is. Hiszen magas lehet egy két méteres ember is, meg egy felnőtt elefánt is, miközben az embernél magasabb az elefánt, és az elefántnál magasabb egy harminc méteres fa. A magas ideája az egyetlen, amely tökéletesen leírja a bele tartozó dolgokat. Azonban a magas ideát nem érzékeljük a való világban. Nem látjuk, és nem érintjük, nem tudjuk megszagolni, vagy megízlelni. Egy érzékszervükkel sem vagyunk képesek érzékelni a magas ideáját, ami éppen ezért sorolható a szellemi ismeretek közé. Csak és kizárólag a való világ tökéletlen dolgait tudjuk érzékelni. Az ideák változatlanok ellenben a való világgal, ahol minden folyamatosan változik. A fa kivágása, és felaprítása után semmiképp sem felel meg a magas ideájának. A változás végérvényes a fára nézve. Cézár korában a magas ideája ugyanazt jelentette, mint a ma élő ember számára, ezért az ideák örökkévalók. Mondhatnák, hogy Cézár idejében a jó ízű ételek egész másfajták voltak. Azonban a „jó ízű étel” ideája pontosan ugyan az, mint ma is. Számomra jó ízű a paradicsom, a barátnőm pedig útálja. De ha azt mondom neki, hogy jó ízű volt a vacsorám, és nem részletezem, hogy mit ettem, akkor mindketten egy jó ízű ételt gondolunk el. De úgy is igaz, hogy jó ízű volt a Jókai bableves és mindketten kedveljük is, mégis mind a kettőnek más jelent a jó ízű bableves. Én tejföllel szeretem füstölt hússal, más meg borzalmas virslit, vagy kolbászt aprít bele.

Platón úgy vélekedett, hogy ha mindennek van ideája, akkor az ideáknak is kell, hogy legyen egy ideája. Az ideákban, mint láttuk, közös a tökéletesség, és a létezés. Ez az ideák ideája, a legfelsőbb idea, melyet Platón a jó ideájának nevezett el.

Ha az érzékszerveinkkel nem a valóságot tapasztaljuk meg, hanem egy árnyékvilágot, akkor valódi tudásra nem is tehetünk szert. Ezért úgy gondolta Platón, hogy a valós világot csakis az ideák megismerésével lehet megtapasztalni. Na, de hogyan vagyunk képesek a való világ ideáinak megtapasztalására? Hogyan tehetünk szert a szubjektív világ tükröződését objektív ideákkal leírni? Csak és kizárólag gondolkodással, elmélkedéssel, filozofálással.

Azt gondolhatjuk most magunkban, hogy elgurulhatott Platón gyógyszere, ha tényleg arról szeretne minket meggyőzni, hogy feküdjünk egy olyan kamrába, amely teljesen hangszigetelt, amin nem juthat át semmilyen fény, és a testünk a sóoldat felhajtóerejétől lebegve úszik a vízen mindezt csak azért, mert érzékszerveink megcsalnak bennünket, és a valós világot ki kell kapcsolnunk ahhoz, hogy gondolkodjuk, és megtapasztaljuk az ideákat. Kevesebbért is zártak már be embereket a bolondokházába. Mivel erre maga is rájött, ezért kiötlötte a barlanghasonlatot.

A barlangban olyan emberek élnek, akiket már gyerekként láncon tartanak. A rablánc annyira rövid, hogy soha nem jártattak még a barlangon kívül. Éppen ezért a felnőtté ért emberek nem is ismerhetnek más valóságot csakis a barlang belső fényeit, illatát, és nedvességét. A barlang előtt lobogó tűz a belső falra vetíti azokat az árnyakat, amelyeket szándékosan tesznek az őrök a fény útjába. A rabok csak a tárgyak kivetüléseit láthatják, és a barlang által eltorzított őrök hangját hallhatják. Számukra ez a valóság. Egy szép nap az őrök odasétálnak az egyik rabhoz, akinek láncát leveszik, és elindulnak a barlang bejáratához. A bejárathoz közeledve a nagy fényerő szinte megvakítja a sötéthez szokott rabot. Azonban szép lassan hozzászokik a szeme a nap sugaraihoz, és az általa eddig valósnak hitt világról kiderül, hogy csak valótlan tükröződés, csak a fények játéka a falon. Másnap reggel a rabot visszaviszik a barlangba és újra megláncolják. A tegnap esti látvány a hold és csillagok képe még élénken él benne. Vonakodva hagyja el a kinti világot, de felvillanyozva tér a barlangba társaihoz, hogy elmondhassa nekik az általa tapasztaltakat. A barlangban lévő emberek csak mesének tartják történeteit. Azt gondolják, hogy megbolondult. Ő maga pedig örökké visszavágyik a való világba.

Szerintem nincs olyan gyerek, aki életében nem játszott el hasonló gondolattal. Én magam is elmélkedtem, hogy vajon tényleg valóság-e az általam tapasztalt élet. Hogy mennyire központi kérdés is az ember életében azt mi sem mutatja jobban, mint a néhány éve bemutatott Mátrix című film. Óriás sikert ért el elméletével, és látványvilágával. A Mátrix nem volt más, mint a mesterséges intelligenciával rendelkező gépek által készített szimulált valóság, melyet közvetlenül az emberek agyára csatlakoztattak. Az érzékszerveiket megcsaló mesterséges programok miatt az emberek valóságnak vélték a kreált világot. Bár az ideák elméletét több kritika is érte, mégis a majdnem 2500 évvel ezelőtti Platón barlangja korunk Mátrixában elevenedik meg.

A 13. emelet c. filmben is megtaláljuk az érzékelés és a mesterséges intelligencia konfliktusát. A számítógépben egy szimulált várost, és annak lakosait generálták le. Minden egyénnek saját intelligenciája vezérli; joggal gondolva, hogy amit érez, és tapasztal az a valóság. A bonyodalmat az okozza, hogy a rendszerbe egy eszköz segítségével be lehet lépni, és így egy adott polgár bőrébe bújhat vezérlője. Átélheti, amit az adott karakter érzékel. A film zsenialitását az adja, hogy a gépben élő alkotás rájön, hogy nem a valóságban létezik mindezt csak azért, mert a világot megalkotó is rájön arra, hogy ő sem a valóságban él.

Természetesen sok film, és rengeteg könyv feldolgozta már ezeket a problémákat.

Nem kell Platónnal egyetérteni mindenben. Az ideák gondolata a mesterséges intelligencia területén felfogható egyfajta halmazelméletnek, amely csoportosít, és fogalmakat alkot. Úgy gondolom, hogy mentális nyelvünkben szerepet kapnak az ideák. Sőt, ki fog derülni, hogy Platónnak igaza volt.

A képek a wikipédia oldalról valók.