by Az iobot olvasója számára már biztos ismerős a mesterséges intelligencia szó. Gondoljunk csak a sci-fi könyvekre, vagy filmekre, amelyben érző robotok erkölcsi problémákat vetnek föl (A kétszáz éves ember; Álmodnak-e az androidok elektronikus bárányokkal?), vagy azokra, amely egész emberiséget megpróbálják elpusztítani (Terminátor; Én, a robot), és van olyan is, amely az emberrel együttműködve kutatja a világot, vagy gyógyítja az embereket (Star Trek). A sci-fiben ugyanakkor csak homályos utalásokat, és nem pedig válaszokat kapunk a robotok működésükre. A feladat részletes megoldását nem kapjuk kézhez. A jó hangulat eléréséhez, és annak fenntartásához nincs is szükség semmilyen bonyolult dokumentációra, sőt csak rontana az élményen. Így hát elfogadjuk, hogy egy chippel, vagy a pozitronaggyal lehetséges olyan mértékű intelligenciára szert tenni, amire az ember is képes. A cselekmény bővíti a fantáziánkat, és gondolatainkat tovább szőjük. Olyan ötleteket meríthetünk belőlük, amelyek segítségével a ma még megvalósíthatatlant, az elérhetetlent kézzel fogható közelségbe hozza. Ami pedig már majdnem elérhető, azért bolondság lenne nem küzdeni.
Valójában minden kornak megvan a saját sci-fije, amely az emberek fantáziáját, a tudósok és kutatók érdeklődését megmozgatja. Egész régen, amikor az írás csak és kizárólag a papok kezében volt, és a könyveket nem lehetett egyszerűen kölcsönözni, vagy megvásárolni, akkor a szájhagyomány útján terjedő népmesékbe szőttük bele álmainkat. Sajnos ezt a fajta fantáziát is komolyan vették a kor tudósai, illetve kuruzslói. Olyannyira, hogy a kivizsgálás során több sárkányölőt is szenté ütöttek, és jó néhány tudóst boszorkányság vádjával elégettek. Néhányukat seprűn látták elröppenni, mások vallották, hogy a föld nem lapos, és kering a nap körül. A sors iróniája, hogy ma már tudjuk, hogy jó eséllyel nekik volt igazuk. Szerencsére ma már tudományosabban közelítünk a feladatokhoz, és maximum bolondnak nézünk valakit, ha azt mondja, hogy lehetséges az örökmozgó elkészítése. A papír, és a nyomdatechnika fejlődésével az írott szó könnyű sokszorosításával, és az előállított könyv terjesztésével egészen Jules Verne 1865-ben megjelent Utazás a holdba c. regényéhez juthatunk el, amely egyértelműen mutatja, hogy milyen kérdések is foglalkoztatták a kor embereit, és hogyan képzelte el Verne a holdra szállást. Mindössze ötvenöt évet kellett várni és 1969. július 16-án az Apollo-11 legénysége kicsivel több, mint húsz percet töltött el a holdon.
Hatvan évvel ezelőtt a kor matematikusai, és filozófusai nagy léptekkel haladtak előre a mesterséges intelligenciakutatásban. Azt gondolták, hogy pár évtized múltán már egy viszonylag fejlett géppel találkozhatnak. Azonban már akkor is voltak, akik úgy gondolták, hogy számítógépes rendszerekkel nem lehetséges az intelligens robot megalkotása.
A tudományok, és a számítógép fejlődése is sokat hozott az mesterséges intelligenciakutatás (MI) felemelkedésében. A biológiát lemásolva, annak mintájára alkották meg például a neurális hálózatot, vagy a genetikus algoritmust is. A gyors fejlődés erős stagnálás követte. Az okos android ma távolabbinak tűnik, mint néhány évtizede. Ugyanakkor sokat tanultunk, és okosodtunk közben.
Manapság részegységek kutatásainak sikeréről hallunk, amely egy-egy zárt csoport fejleszt, mint például a DARPA, vagy a Honda. A DARPA gekkója ügyesen mászik fel a falra, amelyhez tényleg találékony fejlesztés kellett, de a gepárd nevű robottal elért 28 km/h sebesség is figyelemre méltó. A Honda Asimojának hangfelismerésével, kecses mozgásával, futásával, és a feladatok kivitelezésével elhiteti velünk a közelgő intelligens robot eljövetelét. A részegységek kutatása, mint például a kar, a tapintás teljes felületen (bőr), vagy az egyensúly nélkülözhetetlen az android számára. Azonban mintha átgondolás nélkül, Neumann János írásai nélkül szeretnék számítógépet építeni. Már megvan a kar mozgatása, a távolságok megállapítására szolgáló látás, vagy a járást stabilizáló modul, miközben ahhoz a célhoz, hogy egy gondolkodni képes intelligens gépet megfogalmazzunk, nem jutunk közelebb. Hogy is érhetnénk el így a célunkat, ha nincs meg a megfelelő elméletünk az elme működésére? Hogyan juthatunk el a holdra, ha azt gondoljuk róla, hogy az az égbolt vásznát felhasító korong?
Hasonlóan gondolkodott Stephen Hawking az Einstein álma c. könyvében:
Az elméleti fizika fejlődése szempontjából sokkal fontosabb tényezőt jelentett a logikusságra és ellentmondás mentességre való törekvés, mint a kísérleti eredmények. Egyébként sok elegáns és csodálatos elméletet elvetettek már, mert nem állt összhangban a megfigyelésekkel, de nem ismerek egyetlen fontosabb elméletet sem, amely kizárólag kísérleti eredmények alapján alakult volna ki. Először mindig az elmélet jön létre, mert elegáns és ellentmondásoktól mentes matematikai modellre van szükség. Az elmélet lehetőséget nyújt bizonyos előrejelzésekre, amelyeket megfigyelésekkel lehet ellenőrizni. Ha a megfigyelések összhangban állnak az előrejelzésekkel, ez nem jelenti az elmélet igazolását, de az elmélet fennmarad és alkalmazásával újabb előrejelzéseket lehet készíteni, ezeket pedig újabb megfigyelésekkel lehet ellenőrizni. Ha viszont a megfigyelések nem egyeznek az elméleti előrejelzésekkel, akkor az elméletet elvetik. Valószínűleg inkább úgy kellene fogalmaznom, hogy feltehetően ez történik. A gyakorlatban az emberek nagyon vonakodva adják fel azt az elméletet, amelynek kidolgozásába sok időt és energiát fektettek. Általában inkább a megfigyelések pontosságában kételkednek. Ha ez nem vezet eredményre, akkor megpróbálják az adott esetre módosítani az elméletet. Előfordul, hogy az elmélet építménye csúnyán recsegni-ropogni kezd. Ekkor aztán valaki új elmélettel áll elő, amely a kényelmetlen megfigyeléseket elegáns és természetes módon megmagyarázza.
Már a mesterséges intelligencia elnevezése is magyarázatra szorul. Mit nevezünk mesterségesnek, és mit intelligenciának? Ha Isten teremtette a világot, akkor minden élőlény mesterségesen intelligens?
Az elektromos és a mechanikus szerkezetek elég látványosan az ember készítette eszközök. Ezekről bátran kijelenthetjük, hogy élettelen, mesterséges tárgyak, amelyek nem intelligensek és egyetlen céljuk van: valamilyen módon szolgálni az embert. Akkor minek legyen intelligens valami? Eldobva az állati munkaerőt gépekkel dolgozunk a földeken. Hatékonyak vagyunk, tömeg-termelünk. Eldobtuk az intelligenciát és most újra vissza akarjuk hozni? Ez kiszolgáltat minket majd a gép szeszélyeinek? Ennek mi értelme van?
A genetikai tudásunk előbb-utóbb eljuthat arra a szintre, amikor az emberiség képes lesz olyan fajok megteremtésére, amelyek soha nem is léteztek a világon. A természetben nem létező élőlények a természetben előforduló elemekből, a sejtekből, építkezhet majd. Intelligenciája és tulajdonságai is megfelelhet akár egy kutyáénak: bundájuk van, hűségesek, figyelmesek, és gazdaszeretőek. Mégis lábakon jár, kezei vannak, és házi munkát végez: elmosogat, leugrik a közértbe, és mielőtt szárnyaival elröppenne a sörözőbe társalogni a fajtársaival, előtte még hazakíséri Fruzsit az óvodából egy szerdai napon. Ez a lény is mesterségesen intelligens?
Vajon tényleg az a cél, hogy egy teljesen önálló, gondolkodni, érezni, és cselekedni képes lényt fejlesszünk ki hihetetlen tudással? Hiszen az ember eddig kivétel nélkül olyan gépeket alkotott, amely csak egy adott célhoz, egy adott feladat elvégzését tették lehetővé. A mesterséges intelligenciával rendelkezők jogi, és etikai kérdéseket vetnek fel. A tűzhellyel soha nem volt ilyen probléma. Mi akkor a célunk? Milyen jogok illetik majd meg? Vajon több joga lesz egy mesterségesen intelligensnek, mint egy érző gorillának?
Az intelligens viselkedés nem a gondolatokban, az elmében, vagy a tudatban van jelen. Nem mérhető egyetlen IQ tesztel sem, mégis könnyedén felismerjük. Jelen van a probléma felismerésében, feldolgozásában, és az eseményre való reagálásában. Még a legegyszerűbb élőlény is gond nélkül kerül ki egy akadályt, vagy tervezi meg az adott úton való haladást. A kicsit értelmesebb már leolvassa rólunk a hangulatunkat, és bonyolultabb, kifinomultabb feladatokra is képesek. Amivel egy hangya megbirkózik azon korunk androidjai elbuknak, vagy nehezen teljesítik. Ráadásul mindez minimális méretben, saját erőből tanulva. Ez valóban a természet csodája, amelyet az evolúció tett lehetővé.
Az évtizedek, és az évszázadok során az ember alkotta eszközök is egyfajta evolúciót írtak le. Az ásó helyett markolók dolgoznak, a nyílvesszőt felváltotta a puskagolyó, a vasaló felfűtését pedig parázs helyett napjainkban elektromos árammal oldjuk meg. A számítástechnika tudománya alig néhány évtizedes, melyet további fejlesztések fognak követni. Az elmúlt évszázadban bekövetkezett változások az emberekkel elhitetik, hogy a gondolkodásunk is felgyorsult, ugyanakkor Keplertől Galileiig, Newtontól Einsteinig több száz évre volt szükségünk, hogy szemléletünk megváltozzon, hogy a dogmákat valamennyire is levetkőzzük.
Ha a gondolat sebessége nem is, a látóhatárunk kiszélesedett. Az elmúlt pár évtizedben és évszázadban kiderült, hogy a földnek van gravitációs tere, és hogy számtalan galaxis létezik a miénken kívül. Hogy képesek vagyunk a repülésre, és átléphető a hangsebesség. Hogy a fénysebességnél nincs gyorsabb, és hogy a Higgs-bozon létezik. Ehhez a kiszélesedett világnézethez könnyedén alkalmazkodott az agyunk. És pont ez az univerzalitás az, amely lehetővé teszi, hogy az ember uralkodjon ezen a bolygón. Azonban ezzel óriási felelősség is jár, amelyhez még fel kell nőnünk.
A társadalmi változások elengedhetetlenek a tudomány, és az ember fejlődéséhez. A dogmák levetkőzése, a sámán felülvizsgálata, az ember motiváltsága, és a dolgok megkérdőjelezése nélkül sosem jutunk közelebb a valósághoz. Az emberi faj, ha társadalmi, anyagias és ösztönös korlátait levetkőzi, képes lesz egy olyan világ megteremtésére, amiről jelenleg csak álmodni tudunk.
Hogy létre fogjuk-e hozni a gondolkodni képes számítógépet? Ha egy környezeti katasztrófa, vagy az emberi gyarlóság nem pusztítja ki a fajunkat, akkor úgy gondolom, hogy elkerülhetetlen a természetes tudat lemásolása, akár a vele járó technológiai szingularitás. Ahogyan az evolúció is „felesleges” élőlényeket és elemeket hozott létre, úgy hozza majd elkerülhetetlenül létre az emberi kreativitás is a felesleges termékét: a mesterséges öntudatot. Isten képmása, az ember célja immár nem más, minthogy a nyolcadik napon életet teremtsen saját maga képmására.
Linkek:
Képek forrása: http://www.animalpicture.online/funny-animal-hybrid-pics/
