Görhöny Attila

A minap annyira felbosszantott egy hír az origon, hogy eldöntöttem, hogy írok róla néhány sort. Nem a gyermekjogi honlap indításával van bajom, mert minden oldalra szükség lehet. (Pl.: önkormányzatok, okmányirodák, családon belüli erőszak jogai…). Tehát szükséges egy ötletes, és igényes oldalt létrehozzni a gyermek jogaira is.

Ahogy elnéztem, az origo irománya nem csak nálam csapta ki a biztosítékot. A hír megjelenése óta, ami mindössze egy nap, több mint kilencszáz hozzászólás született. A cikk címe: “Nem lehet szobafogságra ítélni a gyerekeket“. Én mondom, dehogy nem.

Nem vagyok egy agresszív szülő, és nem ások mélyebbre a kertben a nagyobb pincéért sem. Fiaimra még kezem nem emeltem, és nem is tartom jó eszköznek. De, ha kell, akkor egy-két pofon elcsattanhat, hogy tudják, kit kell tisztelni.
A gyereknek vannak jogai, amiket tiszteletbe is tartok, de mint szülő felelősséggel tartozom irántuk, és mások iránt. Ezért az a döntés az apa, és az anya kezében van. Vegyék annak, aminek akarják, de a következő szabály csak, mint irányelv lehet jó:

Azt, hogy kapsz-e zsebpénzt, és mekkora összeget, a szüleid döntik el. Nem követelheted ki az általad megfelelőnek tartott összeget. (Nincs rá alanyi jogod.) Ha azonban már a zsebedben van, a Te tulajdonod, szabadon rendelkezhetsz vele, arra költöd, amire akarod.

Mert, ha pisztoly szeretne venni a zsebpénzén, és én úgy tartom, hogy az nem tesz jót a fejlődésének, akkor nem fogja megvenni. Ahogy majd tizenkét évesen, ha húszcentis bicskával szeretne szaladozni az oldalán, akkor azt sem fogom megengedni neki, hogy megvegye. Egyrészt, mert “amíg az én kenyeremet eszi…”, másrészt, mert a rendőr engem büntet meg, harmadrészt magába döfheti, és másban is kárt tehet. És ekkor még a társadalmi normákról, még nem is beszéltünk: “szülő az ilyen?”
Ha ez majd nem tetszik neki, akkor jöhet a szobafogság is, amíg be nem látja, hogy apjának van igaza.

Ha 14 év alatti vagy, bűncselekmény elkövetéséért nem lehet felelősségre vonni, vagyis a büntető törvénykönyvben szereplő tettekért nem alkalmazhatják Veled szemben az ott írt következményeket. Semmiképpen sem jelenti azonban azt, hogy ha valami rossz fát teszel a tűzre, akkor a szüleid például nem fognak a sarokba állítani.

Ha a szobafogság paragrafusokba ütközik, akkor majd a sarokba állítom. A kettő biztos nem ugyanazt jelenti. (De azért azt is megnézném, hogy a fiam pereljen be, vagy emeljen rám kezet valamiért. Ha ez bekövetkezik, akkor két ok vezethet együttesen idáig: a nevelés, és a genetika.)

…ha már 16 éves elmúltál, akkor az ő beleegyezésük nélkül is elhagyhatod a szülői házat, és lakhatsz mással, de csakis abban az esetben, ha ez fontos okból érdekedben áll, és ahhoz a gyámhatóság is hozzájárult.

Mostanra belátom, hogy bármennyire is felnőttszerű voltam 16 éves koromban, lehetséges volt olyan ok, amiért szüleim alkalmanként nem engedtek el valahová: anyagi, féltés, vagy felelősség kérdése. Nálunk húsz fölött is tudták, hogy éppen hol vagyok, vagy hová tartok, és most is tudunk egymásról. Én a szüleim normáit fogom követni ebben, mert ezt tartom jónak.

Persze nem minden jog hibás, vagy betarthatatlan. A kérdés az, hogy amit kiemelünk belőle azt a gyerek hogyan értelmezi, és használja fel. Van olyan tizenhat, aki értelmes, már-már húsznak tűnik, és van olyan, aki húszként is tizenöt. Ezt pedig a szülő látja, nem pedig a jog.

Link
origo.hu – Nem lehet szobafogságra ítélni a gyerekeket
gyermekjogi honlap

Extra: Lehet, hogy nincs igazam, de szerintem jogot kell a tanárnak adni, hogy rend legyen az osztályban. Ne lehessen, hogy egy pár idióta gyerek miatt a teljes osztály lebénuljon. Dobja ki őket úgy, hogy a lábuk se érje a földet. Ha majd a fiam is köztük lesz, és erre mer panaszkodik, akkor az okról elbeszélgetek a tanárral, és én döntök, hogy melyiknek kell kiosztanom egy sallert.