Sikerült eljutnunk a hétvégén megrendezett kistarcsai krumplifesztiválra. Természetesen állbajuszt, és állszakált is viseltem, hogy ne ismerjenek fel (lásd cölöp lettem).
A tér tele volt görhönnyel (milyen furcsa ezt kisbetűvel leírni). Nem csak néztük magunkat, sokat meg is kóstóltunk magunkból. Volt fűszeres, gombás, sonkás, tejfölös, sajtos, répás, és annyi féle, amennyit el lehet még hozzá képzelni. Álltalában egy-két darabkát lehetet belőlünk kapni a pityókajegy fejében (200 HUF), és mind megérte megenni.
Idő közben Happyék is megérkeztek a fesztiválra, együtt néztünk körbe a rendezvényen. A gyerkőcök krumliból, dióból, pálcikából készítettek sün!t, emberkét, és egeret. Mi nagyok pedig újra, és újra élelem után néztünk. Volt szerencsekerék is, ami meglehetősen nehéz volt, mert sem telefonos segítséget, sem a felét nem lehetet elvenni a lehetséges válaszok közül. Márk azonban Jókerre pörgette, míg Lackó megfejtette a kérdéseket. Jutalmuk egy-egy üdítő volt, ami a nagy melegben biztos nem ártott.
Az idő elrohant egészen kettőig, amikor is úgy döntöttünk, hogy hazaindulunk.
Képek…
SZIA. Én mint Görhöny nem voltam ott a “Görhönyfesztiválon”Ha lesz legközelebb kérlek írd meg,hogy ott lehessek én és családom.Köszönöm.
Szia Kati! Igyekszek nem elfelejteni!