Budapest közelében található Zsurkra utaztunk. A mindössze három és fél órás utat kifejezetten élveztem (és tényleg!), merthogy bizony Zsurk, Magyarország legkeletibb csücskében, az ukrán határ közelében található.
Ilyen messze gyerköcökkel, és a család kutyájával együtt még sosem merészkedtünk.
Hogy is jutott nekünk eszünkbe, hogy ilyen messzire menjünk Budapesttől? Magunktól sehogy. 
Eszti munkatársai, és barátai hívtak el minket kirándulni, nyaralni. Én pedig kifejezetten élvezem, ha Magyarországból bármilyen falucskát megismerhetek egy kicsit is közelebbről, mert annak bizony nagy varázsa van.
Amint megérkeztünk már akkor nagyon tetszett a szállás. Kedves emberek fogadtak minket.
Kívülről nem lehetett látni, hogy mekkora is a telek területe, vagy, hogy mi is található rajta. Ahogy hátrafelé sétáltunk csak akkor derült ki, hogy több ház is található az amúgy gyönyörűen gondozott kertben. Így sok családot tud elszállásolni. (Ráadásul még borospince is található az egyik épület alatt!)
Amint kipakoltunk, én azonnal a srácaimmal kezdtem játszani. (Sajnos Eszti kollégáival nem túl sokat tudtam beszélni, barátkozni, de cserébe olyan délutánt tölthettem el a fiaimmal, ami nem hiszem, hogy csak az én lelkemnek volt simogató.)
Itt, Pesten, bezárva 38nm-en nem igazán lehet megtenni az igazi apa-fia játékokat. A hétköznapi rohanásban pedig csak arra jut idő, hogy a tó körül egy gyors sétát (vagy még azt sem) megejtsen az ember.
Így hát az egész estés program a harcolás, a focizás, a tollasozás, a tekézés, a ping-pongozás, a nyuszi-simogatás, gólyákat az égbolton szállni látni, a szalonnasütés -természetesen a többiekkel együtt-, sétálás a Református Fa Harangtoronynál (amit csak a kedvünkért kinyitottak), és a Tisza körüli mezítlábas futás is szerintem fantasztikusra sikeredett. (Így kellene élni minden napot.)
Estére szépen elfáradtam, és másnap reggelre igazi izomlázzal keltem fel, úgy hogy mozogni alig bírtam. Innen is látszik, hogy mennyire elszoktam a mozgástól.
Sajnos a két éjszakásra tervezett ottlétünket a folymatosan eső eső elmosta, és emiatt délután hat körül el is indultunk haza.
Hogy milyen kedvesek voltak a szállásadók azt valójában nehéz leírni, mert azt az ember érzi legbelül, hogy mi az, amit az ember csak úgy, és mi az amit szívből mond. Amiképpen az itt leírtak sem tudják visszaadni, hogy nekem mit adott az a napsütötte délután.
Képek…
Hozzászólások