(kép: akos.hu)
2010. június. havi archívuma.
Családi kirándulásunk a Vácrátóti Botanikus Kertbe vezetett. Először voltunk ott, és nekem nagyon tetszett. Sajnos nem mindent tudtunk alaposan végignézni, mert -szó szerint- néptáncot jártak a többiek a szúnyoginvázió miatt. Azonban még így is rengeteg növényt, és állatot láthattunk. Nagyon szép, jól megközelíthető, könnyen járható, és közel van Budapesthez. Fotós szemmel igazi mekka. Én biztos visszatérő leszek.
A háborúról csak annyit, hogy a szúnyogok nyertek. Így másfél óra eltöltése után (és néhány pukli megszerzésével) elindultunk fagyizni. Egészen Kistarcsáig jutottunk, ahol végül egyik kedvenc helyünkön (Nosztalgia Étterem) ebédeltünk meg. A gyerekek nagy örömére (nekünk nyugalmunkra) nyitva volt az étterem hátsó játszótére. A gyerkőcök pedig itt ettek két gomboc fagyit.
Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában,
Hiszek egy isteni örök igazságban,
Hiszek Magyarország feltámadásában.
Ez az én vallásom, ez az én életem,
Ezért a keresztet vállaimra veszem,
Ezért magamat is reá feszíttetem.
Szeretném harsogni kétkedők fülébe,
Szeretném égetni reszketők lelkébe,
Lángbetűkkel írni véres magyar égre:
Ez a hit a fegyver, hatalom és élet,
Ezzel porba zúzod minden ellenséged,
Ezzel megválthatod minden szenvedésed.
E jelszót, ha írod lobogód selymére,
Ezt, ha belevésed kardod pengéjébe,
Halottak országát feltámasztod véle.
Harcos, ki ezt hiszed, csatádat megnyerted,
Munkás, ki ennek élsz, boldog jövőd veted,
Asszony, ki tanítod, áldott lesz a neved.
Férfi, ki ennek élsz, dicsőséget vettél,
Polgár, ki ezzel kélsz, új hazát szereztél,
Magyar, e szent hittel mindent visszanyertél.
Mert a hit az erő, mert aki hisz, győzött,
Mert az minden halál és kárhozat fölött
Az élet Urával szövetséget kötött.
Annak nincs többé rém, mitől megijedjen,
Annak vas a szíve minden vésszel szemben,
Minden pokol ellen, mert véle az Isten!
Annak lába nyomán zöldül a temető,
Virágdíszbe borul az eltiport mező,
Édes madárdaltól hangos lesz az erdő.
Napsugártól fényes lesz a házatája,
Mézes a kenyere, boldogság tanyája,
Minden nemzetségén az Isten áldása.
Magyar! te most árva, elhagyott, veszendő,
Minden nemzetek közt lenn a földön fekvő,
Magyar legyen hited s tied a jövendő.
Magyar, legyen hited és lészen országod,
Minden nemzetek közt az első, az áldott,
Isten amit néked címeredbe vágott.
Szíved is dobogja, szavad is hirdesse,
Ajkad ezt rebegje, reggel, délben, este,
Véreddé hogy váljon az ige, az eszme:
Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában,
Hiszek egy isteni örök igazságban,
Hiszek Magyarország feltámadásában!
Hozzászólások