Roby adta az ötletet, hogy menjünk az Amfiteátrumban fotózni. Végül az eseményre összesen hatan mentünk el (Nati, Roby, Tibi, Happy, és Csabi).
A várakozás nagyon unalmas volt, talán túl korán értünk ki, de szerintem még a diákok is unták a hosszú beszédet.
Jó sokára, amikorra már megkérdőjeleződött, hogy érdemes volt-e kimenni, na akkor kezdődött el az ott ballagók fáklyás búcsúja. Nem a sulit égették fel (egyenlőre), mert nem a szó szoros értelmébe vett fáklyáról volt szó, hanem színes lámpákkal ügyeskedtek.
És nagyon megérte elmenni. Nagyon látványos volt, nagyon ügyesek voltak, és ráadásul még jó sokáig is tartott.
Látszott, hogy kemény munka van benne, mind a betanító, mind a diákok részéről. A profi áldozatos munka gyümölcse pedig a tapsok, és a füttyök voltak. Ha, mint szülő lettem volna ott, tuti büszkén néztem volna végig.
Mindezek után (mintha nem lett volna elég) még tüzijáték is volt, ami szerintem vetekedett a augusztus 20-aival.
Talán annyi különbség volt a két esemény között, hogy nem esett az eső, és nem rohangált mindenki, mint pók a falon. (Na meg az árak, és a támogatási rendszer, de ezt inkább hagyjuk.)
A Kelenföldi pályaudvar környékén még néhány fotót készítettünk, mielőtt végleg hazafelé vettük volna az irányt.
Képek…
Hozzászólások