Szombat éjszaka Csabival fotózni mentünk az Erzsébet híd lábához. Az eredményeket a galériában lehet megtekinteni.
2010. január. havi archívuma.
Felhívom a figyelmét mindenkinek, a hétvégén megrendezendő JQA projectre. Bizonyára mindenki észrevette, hogy a zOrszágban nem úgy haladnak a dolgok, ahogyan annak kellene. Most főként a budapesti bérletesek, és autósok térdeltek le a BKV sztrájkja miatt.
Január 17-én (vasárnap) 17 órakor gyalogoljunk egyet a Ferenciek terétől a Blaháig a buszsávban. Honlap linkje:
http://thesundayhumanbusproject.blog.hu/
Személy szerint reggel 5:30-kor kelek sztráktól függetlenül. Most 6:30-kor autóba kényszerülve teljes családostul a Heim Pál kórházba veszem az irányt, majd vissza a Kökire, hogy a két ovis/bölcsis lurkót lerakjam. Onnan vissza a kórházig, hogy a kedvesem össze is tudja gyűjteni a gyereket. Onnan metrózok a Ferenc körútig, majd gyalogolok egy 40 percet a Fehérvári útig, mert a 4/6-os nem közlekedi. (Az nem közlekedés, hogy 3-ból egyre sem férek fel.) Egyáltalán nem garantált a 9 órás munkába való érkezésem. Igen, leírni is sok(k).
Útközben persze hallgatom a rádiót, ahol nagyon bölcseket mondanak, hogy így-úgy vegyék föl az autósok az embereket, meg táblákat tegyenek ki… hát persze.
Ma kocsival jöttem be, hoztam a barátaimat is befelé. A Petőfi híd pesti hídfőjénél kiszóltam, hogy valaki jön-e velem a széndioxidos áruház felé. Borzalmas volt látni a nagy tanácstalanságot az arcokon, de végül egy bombázó leányzó beült mellém. Kíváncsi leszek hétfőn ki vesz föl engem…
A város így mulat,
Jó a hangulat,
Senki sem áldozat,
Mindenki táncol!
(Kovács Ákos – Mindenki táncol)
Tegnap estét/éjszakát kedves barátimmal együtt az Andante-Borpatikában töltöttük el. Szülinévnapomat ünnepeltük “mértékel”. Codálatosz estéjszaka volt.
Sajnos annyira el vagyok havazva, hogy nem csak a blog, de minden más is várakozóállásban van. Ilyen például a Bacchus project is, ami nagyon-nagyon lassan halad csak. De írni való is bőven akadna…
Harminckét éves lettem én -
meglepetés e költemény
csecse
becse:
ajándék, mellyel meglepem
e kávéházi szegleten
magam
magam.
Harminckét évem elszelelt
s még havi kétszáz sose telt.
Az ám,
Hazám!
Lehettem volna oktató,
nem ily töltőtoll koptató
szegény
legény.
De nem lettem, mert Szegeden
eltanácsolt az egyetem
fura
ura.
Intelme gyorsan, nyersen ért
a „Nincsen apám” versemért,
a hont
kivont
szablyával óvta ellenem.
Ideidézi szellemem
hevét
s nevét:
„Ön, amig szóból értek én,
nem lesz tanár e féltekén” -
gagyog
s ragyog.
Ha örül Horger Antal úr,
hogy költőnk nem nyelvtant tanul,
sekély
e kéj -
Én egész népemet fogom
nem középiskolás fokon
taní-
tani!
Hozzászólások