Az oldal támogatója a felhasznalobarat.hu
A Lágymányosi hídhoz, és a Planetáriumhoz mentem péntek este fotózni. Azért oda, mert ott este még nem jártam géppel együtt, és szép a kivilágítás is. Az elkészült képek a galériában láthatóak itt…
Akinek van 3D-s szemüvege, az a Planetárium előtti fában is gyönyörködhet. 
Olvastuk újságban és bloggertől, mutogatta híradó, és hallhattuk rádión, hogy az ország bajban van.
Lassan 1 euró 300 Ft. Igen, mi ezt is megcsináltuk. Újraszavazzák a 16 napos törvényt, kurtítanak ezt-azt, de Mi mégis merünk nagyot álmodni. A négyes metró vagonja már nálunk rozsdál, mert se sínünk, se alagutunk hozzá…
A családi pótlékot megadóztatják, bevezetik az ingatlanadót, és még mindig van néhány ötlete a zsebeseknek, hogy honnan lehetne pénz kihúzni -természetesen- belőled. Sajnos, hajlamosak vagyunk elfelejteni, vagy nem törődni vele, hogy ismét csak a bevételi oldalra koncentrál a kormány. Hol is van ebben kiadást csökkentő tétel? A kétszáz fős parlament?
Ha csak úgy átslisszantál a sorokon, akkor itt állj is meg egy szóra, és csak egy kicsit gondolj bele, hogy az ingatlanadó 2%-át hogyan is fogod előteremteni? Egy tízmilliós ingatlannál már 200e Ft-ról beszélünk. Emellett minden árú, termék, és szolgáltatás ára fordított arányban áll a cégek alkalmazottjainak létszámával. Faraghatsz Te a tévén, interneten, telefonon, szórakozáson, étkezésen, ha nincs melód. De számold csak át gyorsan, meg van-e a havi húszezer? Ki fogod egyáltalán fizetni? Mért is ne legyünk polgárilag engedetlen? Csak a Fidesz tehette meg a kordonokkal? Ezek után ott leszel a tüntetéseken? Most már akár csinálnál forradalmat is?
Dehogy is. Nálunk az alapvető probléma nem a világgazdasági válság, és nem is a politikai analfabetizmus. Ezek összegének végterméke hozta csak igazán “lendületbe” a gazdaságot. Itt az egyéni érdekek diktálnak, amelynek a mottója, hogy csak magaddal, és a saját dolgoddal törődj! Így juthatsz be húsz évesen magas körökbe általános iskolai végzettséggel, vagy vásárolt nyelvvizsgával turisztikai vezetőnek úgy, hogy kutya sem tesz ellene. Így parkolhat keresztbe két mozgássérült helyen négykerék-meghajtású húszmillás terepkocsi. Ezért vannak a parkolási társaságoknál a pénz, és nem az önkormánytatoknál, és így történhet meg, hogy megtűrjük magunk mellett azokat, akik tovább navigálják az országot a vég felé. Mert én is, és Te is, csak a saját dolgoddal törődsz!
Még vasárnap történt, hogy családi kirándulásként a gyermekvasutat választottuk. Közel hasonlóan siettünk, mint legutóbb, de azért most volt tíz percünk az indulás előtti nézelődésre. Egy fűtött kocsi volt csak, ami visszafelé nagyon zsúfolt volt, de így legalább nem fáztunk. Sőt, kivetkőztünk magunkból.
Ahogy érkeztünk, úgy távoztunk is, és bár nem a gőzös tehet róla, de egy kicsit mintha elveszett volna a varázsa.
Mindig van valami új, valami meglepetés, ha a Vivat Bacchus lép fel az Andante-Borpatika színpadán. Hát most malacuk volt.
Egyszerű látogatásnak indult az este Tamással, de valahogy csak asztalhoz ültünk, ettünk-ittunk, és közben jót beszélgettünk egymással, és a Bacchus fiúkkal. Téma volt a recepció (ejtsd: recesszió), és a nyelvtudás. Sőt az Andante-Blikk külön kiadásában azt is megtudhattuk, hogy Charlie-nak bérgyilkos a szomszédja…
Volt már egy párszor, hogy megkérdezték tőlem, hogy annyiszor láttam már az előadást, akkor mért nem unom még? De ez nem így működik. Minden előadás más. A felvezető szövegek változnak, módosulnak, és újabb zenék kerülnek a repertoárba. Szeretem azt, amit és ahogyan csinálnak, az acapella stílust, a zenéjüket, és mindannyiukat, közvetlenségüket. Nagyon szeretem a környék hangulatát: a budai várat, az örök Lánchídat, és az Andante-Borpatika színeit, hangulatát.
(Oly’ hosszú idő után újabb kép került a photoblogomba.)
Ismét meglátogattuk Dobogókőt a hétvégén szánkózás céljából. Most másik “pályára” mentünk, ahol sokkal kevesebben voltak, és az autó is jóval közelebb volt, nem kellett annyit sétálni. Az újonnan megtalált pálya két-három részén is csúszni lehetett. Volt egy ugratós rész is, ahol többször is lecsúsztunk Márkkal, de előbb-utóbb be kellett látnom, hogy nagyon veszélyes, mert mindig egy, és ugyanazon fának akartunk neki vágódni. Így áttértünk egy viszonylag kevésbé bukkanómentes pályára- A vége így is fának csapódással végződött, hiába is lassítottam. A tövig nyomott fékpedálok (lábak), és a és lökhárító (kezek) sem segített elkerülni az ütközést. Szerencsére semmi komolyabb sérülés nem történt, egy kis pukli, és néhány csepp vérrel megúsztuk.
Márk ismét nagyon élvezte a szánkázást nem úgy, mint Martin. Valószínűleg hamar elfáradt a nagy sétálásban teljes menetfelszereléssel (anorák, sapka, sál), és úgy gondolta, hogy ideje haza menni. Mi pedig mély egyetértésben vele tartottunk.
Utazás közben az ember sok mindent hall. Most éppen egy városi tizenéves suttyó mesélte nagy mellénnyel, hogy hogyan rabolta ki az öltözőt, vert össze három gyereket, és így tovább. A bőre színét nem hozom fel, mert azonnal cigányozás lenne belőle, pedig a tízparancsolat általánosan igaz mindenkire.
Amíg a barátai ültek, ő az ajtóban állt. Egy utasnak, aki éppen felszállt, és beljebb próbált állni, jött a “fászóm” intelligens megnyilvánulása. Ha szólni mersz az ilyen ember azzal jön, hogy “mivan?”, “jácúkle, egya zegybe”. Aztán, ha egy az egybe nem sikerül, majd jönnek a barátaik. Előbb, vagy utóbb -ilyen mentalitással- a börtönbe végzik, vagy politikusnak mennek.
Régen az iskolában, az ilyet a csoport kiközösítette egy pár hétig. (Ma ezt még meg lehet tenni?) Legközelebb kétszer meggondolta magát, hogy mit, és hogyan tesz.
Azonban azt a magyar bölcsődék, óvodák, és iskolák régen sem, és most sem tanítják meg a gyerekeknek, hogy ha ezeket az embereket a csoport körbe állja, és jól megverik, akkor tanul csak igazán belőle az egyén.
Nem. Mi tűrünk, hogy az ilyenek a rágógumit a metró kapaszkodójára teszik, és a Combinot szotyihéj-tárolónak nézik, … és a parlamentben olyanok üljenek, akik nem hazafiak. Tönkremegy az ország, mert ismeretlen a mondás miszerint egységben az erő.
Dik’ má’ szevasztok!
Pár nappal ezelőtt még csak egy átlagos születés-, és névnapra készültem. Azonban szép lassan, fokról-fokra, emelkedett a hangulatom. A céges bulira három adag Pizzát, és rengeteg kókuszgolyót készítettünk Esztivel, és Márkkal. Napközben jöttek a köszöntő sms-ek, e-mailek, és telefonok; a nap vége pedig nagyon finom boroktól, és játékoktól sem mentes, jó hangulatú éjszakai buliba ért véget.
Nagyon köszönöm mindenkinek, aki csak egy picit is hozzátett ahhoz, hogy jobban érezzem magamat a szülinévnapomon!
Amíg a mustkétások barátid
Amíg a gyomrod a bortól elázik
Dalolva , tántorogva megy az ivás
Tiszteld a gazdát és figyelj rá!
Mikor a gazda megkínál először
Szerényen ízleld a borát, ne erőből!
A dalban ébredezve megy az ivás
Idd ki a borát és figyelj tovább
Mikor a gazda megkínál másodszor
Árad a mosoly az arcodból
Énekelve kacagva már
Idd ki a borát és figyelj tovább!
Mikor a gazda megkínál harmadszor
Elfogy az erő a lábadból!
Meg-meg állva megy az ivás
Idd ki a borát és figyelj tovább!
Mikor a gazda megkínál negyedszer
Eszedbe juthat, mi lesz ha lefekszel.
Jajj de lassan, émelyegve megy az ivás…de
Idd ki a még a poharad, és ha bírsz, igyál tovább.
Mikor a gazda megkínál ötödször
Lehet, ki csúszik a pohár a kezedből
A borban elmerülve megy az ivás
Segítsd a gazdát, emeld a gazdát és kétszer is nézd meg hogy becsuktad-e…
A pinceajtaját!
Vivat Bacchus – Mustkétások
Itt a harmadik évad! Új izgalmas részek, több romantika, és még több ima, hogy ne legyen folytatás. Ugyanis a dedó ott folytatódik, ahol vége szakadt. Viki beszól Fecónak, Fecó üzen Lacinak, és a többieknek is megállt az idő a választásoknál, és Öszödnél.
Ma néztem meg az újévi beszédet, és habár a saját véleményem, hogy a legtöbbször rosszkor, és rossz helyen szólal meg Laci, szerintem ebben a beszédben semmi kivetnivaló sincs. Sőt. Első ránézésre valóban egy pesszimista beszédnek tűnik, de valójában ez egy realista üzenet volt.
Azonban nem mindenkinek járhat egyformán az agya. Feri szerint annyira sötétre festette Laci a képet, hogy még a fény sem tud kiszabadulni a mondatai közül, ezért az országnak biztatás kell: “Ebben az országban egy sor teljesítmény van.” Vajon ezzel mit akart mondani? Hogy a sor teljesítmény most nem úgy üzemel, ahogy kellene? Hogy majd ők megcsinálják a teljesítmény kimaradást? Valljuk be, csak így egymás között, hogy volt amikor jobban csinálta ezt a biztatást, vagy mit.
Én is beszállok a dedóba, miközben jól tudom, hogy a rutinjukkal vigyázni kell:
Nagyon hideg a tél, és a repkedő kismadár teste annyira lehűl, hogy leesik a szürke égboltról. Már csak alig él, amikor arra megy egy tehén, és leszarja. A kismadár felmelegszik, elkezd vergődni, és megpróbál kiszabadulni. Egy éhes macska azonban arra jár, kirántja a szarból, és megeszi.
Tanulságok:
1.) Nem mindig az az ellenséged, aki rádszarik.
2.) Nem mindig az a barátod, aki kihúz a szarból.
3.) Aki pedig szarban van, ne ugráljon!
Más. Reggel hallgattam a híradót, és arra lettem figyelmes, hogy az izraeli hírek után rögtön a robbanásszerűen emelkedő olajárakról beszélt a néni a dobozban. Jöhet azonnal az összeesküvés-elmélet az olaj csilliárdosok, és a váláság hatásairól, vagy csak egy újabb jól összeválogatott hírarzenál egy kereskedelmi csatornától?
Ma Dobogókőre mentünk szánkózni. Eszti ötlete volt, amire én azonnal ugrottam. Minimális csomagolás, és annál lényegesebben több készülődés után elindultunk. Az út széli fák, ahogy feljebb, és feljebb mentünk a szerpentinen fehérbe öltöztek. Szép látvány volt.
Érkezés után jó sokat sétáltunk a szánkóval, egészen a sípályáig, és még azon is túlra. Ez utóbbin nem csúszhattunk le, és amúgy is nagyon meredek volt még nekünk.
Martin egészen addig élvezte az szánkózást, amíg fel nem borult egyszer. Utána átment duli-fuliba, és végig cipelni kellett. Márk pont fordítva volt, az elején volt morgós hangulata, aztán megjött a kedve a csúszkáláshoz a domboldalról.
(csúszás Márkkal; 4MB; 33sec; vágatlan; letöltés)
Mindenkinek Nagyon Boldog Újévet Kívánunk!
Hozzászólások