Bevezetés
Az elmúlt napokon Szlovákiában, Zsigárdon voltam megtalálható. Pánczél Zsófia keresett fel egy kedves kis fórumozó csapat tagja a szinház.hu oldalról. Már régebben is leveleztünk Attila képeivel kapcsolatban, most azonban Zsigárdra (Ziharec) hívott, hogy ha van kedvem, tartsak velük, és ismét fényképezzem le az eseményeket (erről később).
Az utazás során rengeteg emberrel megismerkedtem. Két napom volt a rengeteg névnek a megtanulására, nem is beszélve a becenevek megjegyzéséről, ami számomra nem volt egyszerű, sőt inkább lehetetlen. A teljes névlistát még csak felsorolni sem tudnám, pedig volna néhány név, melyet nem csak felsorolni, de kövér betűtípussal kiemelni lenne érdemes! (Ezt vegye mindenki magára!)
Péntek
Még pénteken leutaztunk felvidékre. Elsőként Komáromban (Komárno) álltunk meg. Eredetileg pár CD lemezt adtunk oda Erzsikének, aki kedvesen behívott házába, bemutatta kicsi családját, vacsorával kínált, és a nagy baráti beszélgetésnek éjszakai indulás lett a vége. Nagyon jó benyomást tettek rám. Őszintén beszéltek idegenekkel, a vendégszeretetükről pedig csak áradozhatnék.
Csütörtök óta igen keveset aludtam.
Mire Deákiba (Diakovce) megérkeztünk a szállásunkra már éjjel egy óra volt. Eleonórát az ágyából ugrasztottuk ki, de ő is kedvesen fogadott minket. Öt órakor felébredtem, és nem tudtam visszaaludni. Így a két éjszakát összeadva sem aludtam nyolc órát, de nem voltam fáradt.
Szombat
Szombaton fél tízkor a polgármesteri hivatalban Kaszás Attilát díszpolgárrá avatták. A terem zsúfolásig megtelt, és a még álló helyeket a Gój motorosok töltötték ki.
Attila Anyukája és Apukája vett részt a rendezvényen. Felesége nem tudott eljönni, mivel nem régen derült ki, hogy négy hónapos terhes.
A megemlékezést egy kislány dalával kezdődött a János vitéz c. daljátékból:
Egy rózsaszál szebben beszél,
Mint a legszerelmesebb levél,
Nem tud az írni, aki küldte
És aki küldte, már nem él.
Fekszik a csendes temetőben,
Szemét lezárta a halál,
Az ő porából nőtt e rózsa,
E rózsa, rózsa, rózsaszál!
Egy rózsaszál, ezt hoztam én,
Benne az ő szerelme ég,
Így tud a hűséges szerelmes,
A síron túl szeretni még.
Fekszik a csöndes temetőben,
Szemét lezárta a halál,
Az ő szerelme ez a rózsa,
E rózsa, rózsa, rózsaszál!
(Egy rózsaszál – Heltai Jenő)
A házban csend volt, figyelem és csak a halk sírást lehetett hallani. Később Attila rokonai (húgának két gyereke) hegedültek két szívhez szóló darabot.
A polgármester hangja meg-megcsuklott a végére, és az egybegyűlteket a Tájházhoz hívta, ahol régen Attila szülei laktak. Ebben a házban kapott helyet a fórumozók tagjai által regisztrált csillag is, amelyet a belső szoba falára akasztottak fel.
A Tájházban Attila néhány személyes tárgya, és sok régies konyhai eszköz volt megtalálható. Az élményt még meghatóbbá, és szívhez szólóbbá tette a könyvtáros néni, és Attila édesanyja, akik lelkesen mesélték, hogy mi mire való, hogy milyen volt régen az élet Zsigárdon.
A Gój motorosok Attila hírének hallatán az elsők között voltak, akik koszorút vittek Zsigárdra. Most is tisztelettel, csöndben álltak, és figyeltek.
Zsigárdon 158 éve, 1849. június 16-án, a magyar honvédsereg megütközött, és győzött az osztrák csapatokkal szemben. Óriási áldozatot tettek. A magyar halottak száma 3-400, míg az osztrákok részéről 100 fő vesztette életét. De a győzelem nem a halottak számából, hanem a kitűzütt cél eléréséből ítélik meg.
Ez okból minden évben megemlékezés, és koszorúzás van Zsigárdon, a győztes zsigárdi csata emlékművénél.
A vendéglátásból ugyan van mit tanulnunk! Az iskola falai között össznépi ebédet tartottak, amire minket is, és a Gój motorosokat is meghívták.
“A gumit koptasd ne a hazát!”
Szerencsémre igen jó beszélgetőpartnerek mellé ültem le.
Szembe velem Gaál László az Új Szó c. napilap helyszíni tudósítója, jobb oldallomon pedig Mészáros Imre a Gój motorosok elnöke (a vitézi rend székkapitánya) ült. Nagyon jó beszélgetés alakult ki.
Azonban a vásárolni kívánt pólóm üzletét nem sikerült nyélbe ütni. Remélem, ezt utólag sikerül pótolni.
Gaál Lászlóban ismét egy nagyszerű felvidéki embert ismerhettem meg. Három gyerekes apa, aki a kislányaira nagyon büszke. Nekem volt a megtiszteltetés, hogy vele is beszélgethettem nyíltan, és őszintén.
A nap közben megismert fórumozók közül többen is hazajöttek Budapestre. Vicus például Erdei bokszmérkőzésére ment férjével. Így úgy döntöttem, hogy én is velük együtt hazajövök a kicsi családomhoz. Az úton Mara vezetett, és úgy érzem igazán jó kérdéseket tettem fel nekik. 
A családommal a közeli fagyizóba mentünk, majd onnan haza indultunk. Már fél nyolckor elaludtam a kiságyban (nem a gyerekében), és este tíz óra körül mentem át a nagyágyba (akkor sem magamtól, hanem Eszti szólt nekem).
Vasárnap
Marával a Határútnál találkoztunk. Onnan Komáromba vettük az irányt kirándulás céljából. Itt ismerkedtem meg Pálinkás Andreával, aki egy hihetetlenül értelmes, szép leányzó. Megmutatta hol élt Attila, melyik iskolába járt, de elvitt minket az Európa-udvarba, és a Bástya Csárdába is. Ez utóbbi helyre meghívott ötünket ebédelni. Egy pozitív kisugárzású csodálatos személyiség. Milyen jó volna, ha ilyen emberekkel lenne tele Magyarország!
Az utunk ismét Zsigárdra vitt a Tájházba, majd a jótékonysági est helyszínére mentünk. A színpad előtti padok fél kilencre már mind elfogytak. Álltak az emberek, ahol tudtak, vagy ültek a földön, de ott akartak lenni. Attila felesége is eljött. Volt zene, tánc, vers, helyenként szomorkás, helyenként vidám.
Az est végén állva tapsolt a közönség, de tapsoltak a fellépők is.
Majd éjfélkor indultunk haza. Az utat megjártam a két nap alatt egy párszor. Így elfáradva fél háromkor kerültem ágyba.
Zárszó
Az elmúlt napokban a megdöbbentő dolgok egyike, hogy a határon átlépve magyarul beszéltek. Bárkit megszólíthattam, az magyar szóval felelt válaszul. Valójában határ nem is létezik.
Sokakkal beszéltem Trianonnal kapcsolatban. A tömörre zsugorított lényeg, hogy amíg az anyaország nyugodt, addig a Felvidékieket sem bántják, nincs problémájuk a Szlovákokkal.
Őrzik magyarságukat, és talpraesettségükkel védik meg magukat.
A szlovák gazdaság azonban sokkal erősebb mint a magyar. Olcsóbb az élet (1 gombóc fagylalt 5 szlovák korona = 40 Ft), és kevesebb az adó. Náluk a Samsung cég, a Volkswagen autógyár, és még ki tudja mennyi cég, akik inkább oda mennek, sem mint, hogy Magyarországra jönnének.
Nem akarják visszacsinálni Trianont, mert csak újabb erőszakot szülne.
Mégis, ha egy szavazással kellene dönteniük, akkor az anyaországhoz, Magyarországhoz tartoznának szívesen.
Galéria képei…
Link
Új szó – Gaál László
B. Siposs Ildikó – Igazi márciusok
Panoráma
Zsigárdi Tájház
Európa-udvar
Jótékonysági est
Hugicám itt volt kicsi otthonunkba már csütörtök óta, de én csak pénteken este találkozhattam vele hosszabb ideig. Nagyon ritkán járok mostanság moziba (régebben persze máshogy volt), de péntek reggel úgy döntöttünk, hogy kettesbe megnézzük a Shrek 3-at.
Na ez sem normális, az már biztos!
Apum hívta fel a figyelmemet, hogy a híradóban valami érdekeset hallott. A hír arról szól, hogy olyan piros festékkel vonták be Kínában a gőzösöket, ami nem ólommentes, tehát mérgező. (Állítólag nem annyira.)
A jegyet még a Borpatikában személyesen Ákostól kaptuk, így nem volt kérdéses, hogy a Kömény Mag ott lesz-e.
A várakozás közben egy motorbalesetet is láthattunk. Egy hölgy vezette a motorját, és előtte átkanyarodott egy Mazdás. Az autót egy mozgássérült vezette. Tamás hívta a mentőket, akik viszonylag gyorsan kiértek a helyszínre. A hibás szerintem az autós volt, de lehet, hogy a követési távolsággal is voltak problémák. Ezt majd a helyszínelő rendőrök megmondják, akik jó sokára értek a baleset helyszínére. Szerencsére nagyon nagy baj nem történt.
Elsők között jutottunk be (hogy ez hogy történhetett?), és az első sorban álltunk. Jól láttunk mindent, mindenkit.
Odakint megismerkedtem Rékával (nick: Erdély) és a férjével. Jó volna velük tartani az erdélyi koncertre.
A kezdés borzalom volt. Valami nagyon nem akart összejönni a technikusoknak. A számot -gondolom emiatt- megismételték. Az már jobbra sikerült. 
Hozzászólások