Az oldal támogatója a felhasznalobarat.hu
“Ha elérhetetlen szent a cél,
az elbukás is ünnepély!”
(Ákos – 1956)
Ki ne kattintott volna a ClickClickClick.com-on Magyarországért? Egy százast biztos mindenki bevitt. Aki olvasta az Index hírét azt is láthatta, hogy sajnos a mostani csatát elvesztettük. Igaz ekkora sereg ellen veszteni dicsőség!
Méltó ellenfélünknek gratulálunk!
Jó buli, de hogy embereknek mikre van idejük… 
Már régóta szeretnék mesékről írni. Rengeteg jó, és igényes mese létezik, amit nyugodtan a gyerek elé lehet rakni. Elég erős cenzúrát képviselek a tévézés terén idehaza, mert valamilyen szinten tévéfüggők vagyunk.
Hogy most a mesén kívül is példálózzak: Győzike showját nem engedném nézni. Nem szeretném, ha ez a családi modell, és morál tükröződne itthon is.
De, hogy visszatérjek a mesékre. Régitipusú meséket bátran teszek a fiam elé. Vuk, Süsü, Mazsola és Tádé, Mikrobi, Futrinka Utca, Kockásfülü nyúl, Kúkori és Kotkoda, Magyar Népmesék, és még sorolhatnám. Ezek mind igényes, értelmes értékrendszerről szólnak, és ha visszagondolunk rájuk kellemes emlékek törnek elő belőlünk is.
Ha jobban visszagondolok a játszótérről rohantam öcsémmel a tévémacihoz, hogy láthassam, ahogy fogat mos és lefekszik aludni. Szép idők voltak, hétfőn adás sem volt, és akkor is színesben láttunk, ha épp egy fekete-fehér tévén néztük a mesét. Csak csöndben jegyzem meg, hogy ezeknek a meséknek a második részükért nem hiszem, hogy olyan sokan rajonganak. Ezért tartok én a Vuk második részétől. A 3D rajz lehet, hogy csak ront rajta. Szorítsunk azért, hátha minőségi mesét tesznek le az asztalra (bár szkeptikus vagyok).
Persze a mostaniak közül is van jó. Noddy, Arthur, Thomas, Elmo, vagy épp Sam a tűzoltó mind olyan mesék, ami elé bátran le lehet a gyereket ültetni. Természetesen a nagy külföldi mesegyárak öntik magukból a jobbnál jobb meséket. Pl. Némó nyomában, vagy a Verdák (és még sorolhatnánk).
Sajnálom, hogy a magyar mesegyár nem ont sem régi sorozat típusú, sem külföldi mesegyárszerű meséket.
A nagyon piciknek pedig ott a Teletubbie-k. Bevallom én sem rajongtam ezért a meséért. De azt el kell ismerni, hogy ez az egyetlen nézhető mese a kicsik számára. Persze a szülők hátán feláll a szőr, amikor tizedszerre nézi. Arról nem is beszélek, hogy a négy Teletubbie és a Narrátor összesen ötször ismételnek meg egy egyszerű mondatot. A nyugolomnak ára van…
De, hogy ebbe a mesébe valaki olyat lásson, ami egyszerűen badarság?! Az Index híre, hogy a Lengyelek melegnek nézik Tinky Winky-t a táskája miatt. (Persze most nagyon leegyszerűsítettem.) Még, hogy melegek? És mi van azzal a résszel, amikor mind a négy Tabi szoknyában táncol? Na ez aztán transzvesztita alienek. A legkedvesebb mesénkbe is belemagyarázhatunk bármit. Azonnal elővehetnénk Süsüt, aki depresszív, és Vukot, akinek pártállása vörös.
De hogy a lengyeleknek tényleg ez a legnagyobb problémájuk???
A mai napon (hétfőn) a Csodák Palotájába mentünk el. Az új helyén még nem jártunk. Innen is látszik, hogy régen voltunk már. Az új hely szebb, a beléptetés nagyon jó, és a játékok is jobbak, vagy legalábbis több van belőlük mint volt. Márknak is tetszett, de közülük is főként az, amelyikkel egy labdát lehetett irányítani a levegő segítségével.
Itt is normálisak voltak az emberek. A pénztárnál megkérdeztem, hogy külön jegyet kell-e fizetni a fényképezésért, mire azt mondták, hogy nem is rossz ötlet. Innen is látszik, hogy a Dínós kiállításnál -szerintem- egy apró, de nagyon kellemetlen hibát vétettek a szervezéskor. Még, ha jó ötlet is.
A képek önmagukért beszélnek…
Linkek:
Csodák Palotája
Nálunk az a szokás, hogy minden hétvégén az egyik napot édesanyáméknál töltjük (most vasárnapra esett). Ekkor együtt van a nagy család. Megköszöntöttük Esztit névnapja alkalmából. Aztán a szokásosnál egy kicsit hamarabb jöttünk el, mert kimentünk a tegnap kimaradt Kossuth téri rendezvényre.
Kossuth tér
Elég későn, öt órára, értünk csak oda, de még akkor is voltak ott. Én szerettem volna bejutni a parlamentbe, de arra már nem volt lehetőség. Nem is maradtunk nagyon sokáig. Körbejártuk a terepet, egy kicsit gyurmázott Márk. A rendezvény biztos, hogy jó volt, de mi már elfáradtunk így hazamentünk.
Városliget
Már nem is tudom, hogy pontosan délelőtt, vagy délután hívtam Happy-t, de a lényeg az, hogy megbeszéltem vele, hogy a városligeti tűzijétékra jöjjön el velem. Volt kedve, velem tartott.
A városligethez érve a Republik tombolt a Pecsában. A koncert végéből csíptünk el egy negyed órát, de nekem az is nagyon tetszett. Sikerült lőni néhány fényképet a 300-as obival.
A koncert végén elkezdtük keresni a tűzijáték fellövési helyét. Amikor azt hittük megtaláltuk, akkor kezdték el fellőni egész más helyről. Isteni alkatunknak megfelelően (Budha) futásnak eredtünk, és a sportos kocogásunknak volt is eredménye (lásd fényképeket).
A petárdák végén sétáltunk és úgy döntöttünk felmegyünk a Gellérthegyre. Ott készítettünk hosszú expoval képeket. Aztán megláttuk, hogy villámlik és azt próbáltuk elcsípni. Több-kevesebb sikerrel.
Linkek
Mostanság kevesebbet van időm irkálni. Sajnos. Pedig rengeteg téma hever, amiről írni lehetne. Ez a három nap egy igazi ajándék volt annak ellenére, hogy hétfő estére már nagyon elfáradtam. Ennek oka a hajnali fekvés és kora reggeli kelés, a meleg idő (még jó, hogy így van), és a családi programok szervezése. Márk visszaigazolása az elmúlt napokról azonban bármit megér.
Állatkert
Szombaton korán reggel Márkkal kettesben indultunk el a Kossuth tér felé. Gyereknapi programok várták a kicsiket. De mivel kilenc óra után nem sokkal már a környéken voltunk, és a programok csak tíz órakor kezdődtek, ezért úgy döntöttünk, hogy először bemegyünk az állatkertbe. (Idén nem először.)
Ismét szép volt az állatkert, de megint nem néztünk meg sok mindent. Pedig így is legalább három órát eltöltöttünk az állatokkal. Most többet játszottunk a hajón, és vonatoztunk is. Az indulásunk oka az volt, hogy Eszti másik programot talált ki nekünk. Így hazafelé vettük az irányt, a Kossuth térből így aznap nem lett semmi.
Képek…
Vasúttörténeti Park
A délutáni programként utunk a Vasúttörténeti Parkba vezetett. Az állatkerthez képest baráti árak.
A parkban van játszótér, kerti vasutazás, hajtányozás, fordító korongozás, szimulátor vezetés, gumikerekű sétavonat, lóvasút és maga a szórakozás. Márk összesen 15 percet aludt egész nap az utazások miatt, de rossz szavát csak este lefekvéskor lehetett hallani, mert akkora már összeomlott. Természetesen itt sem tudtunk mindent kipróbálni.
Az extra játékokra 200 Ft-ot kell még a belépőn kívül fizetni, amit vagy a “büfében”, vagy a pénztárnál lehet megvenni. Ez csak akkor hátrány, ha először van ott az ember, mert a park végéről elindulni, és visszamenni egy plusz időtöltés. De ez mind, amit hátrányként fel lehet hozni. Az ott dolgozó emberek kedvesek, jól el lehet velük beszélgetni. A park, a játékok, és a kiállított mozdonyok is gyönyörűek, minden gyerek élvezni fogja!
Linkek
Vasúttörténeti Park
Előzőbejegyzésem az állatkertről
Budapesti Állatkert
A délelőtt során semmi extra nem történt. Esztiéket Timiékhez vittem el. Fél négy körül értem ki a koncert helyszínére. Akkor még az első sorokban várakoztam. Aztán jött egy telefon és a Syma csarnoktól Cinkotáig kellett autókáznom, és csak hat órára értem vissza. Meg is lett az ára az útnak. Mire visszaértem már kígyózó sorok vártak.
A beengedés teljesen jó volt. A harmadik sorig tudtam eljutni a Tamásékhoz. Teljes rálátás Ákosra tíz óránál, Misiékkel egy csapatban bulizva (Ákos Rajongói Társaság tagja). Tamás, Keszi, Zita, és Misi már pénteken láthatták az előadást. Húsz főnek lehetett ebben szerencséje.
A koncert kezdete előtt egy lány furakodott. A hátsójával próbált utat törni. Ha lett volna hová, akkor persze megértem, de az első három sorban ez már nem igazán lehet megoldani. Türelmes ember lévén csak a századik alkalommal szóltam oda, hogy talán ezt nem kéne. Na ekkor neki állt feljebb, amit szóváltás követett. Aztán jött a világi kérdés, hogy mért akkor mit csinálok? Na itt úgy megdöbbentem, hogy elfogyott az ötletem. Eddig tartott az ész. Itt nincs tovább. Aztán jött a telefon, hogy hú de meg leszünk verve a buli után. Úgy megijedtem, hogy a helyemen maradtam. (Itt megint bejön, ami a InTherm esetében is volt. Ha szépen kér, akkor máshogy alakult volna ez a beszélgetés is.)
A buli zúzda volt. A Gépszabadság c. számmal indítottak és ez meg is adta az alaphangulatot a koncertnek. A Lepkegyűjtőn Kaszás Attila fényképeit mutatták. Aztán eljött a legnagyobb állatkerti szám: Majom a ketrecben! Őrjöngés minden numerikus számnál a 101-nél, az 1956-nál, és még sorolhatnám.
A koncert közben kikötődött a cipőfűzőm. Ez nagyon érdekesen hangzik gondolom, de a furakvó lány szólt szépen hozzám emiatt, és meg is köszöntem neki. Innen látszik, hogy valójában csak rossz pillanatában találtam meg.
Az este gyorsan elszállt. A végére kellemesen elfáradtam. A hangulat tökéletesre sikerült. Futólag láttam Zitát, összefutottam Robival és Timivel, Jocival, és a borpatikából megismert emberkékkel is Keszivel, Dezsővel, és Bélával.
Hazafelé dugó a városban. És egy potyautast is sikerült hazavinnünk Bianka személyében. (iWiW-en való jelentkezését várom…)
Ünnepi este volt.
Linkek:
Ákos.hu
Ákos Rajongói Társaság
Személy szerint túl sok problémám még nem volt (hál` Istennek) a rendőrökkel. Remélem, nem is változik meg ez a helyzet.
Aki még nem hallott róla -és ezt kötve hiszem-, annak töményen arról van szó, hogy Zsanett hazafelé tartott autójával, amikor rendőrök igazolták. A biztonsági öve miatt intették le, mert nem volt bekötve. Aztán egy elhagyatott utcába vitték és megerőszakolták. Feljelentés után a szembesítésen mind az öt rendőrt azonosította.
Ne ítéljünk elsőre benyomásra. Amennyiben valóban így történt, ahogy Zsanett elmondta, úgy a legmagasabb büntetés is kevés lesz a rendőröknek. De, ha egy kicsit is másképpen történt, például, ha Zsanett ajánlotta fel magát, akkor sem különb a helyzet.
Közúti ellenőrzésen, ha nincs rendben valami, akkor úgy érzem nem kéne a következőket mondanom sem szépen, sem kiabálva: “CSAK NE DUGJON MEG!”
Ugyanis a biztonsági övért csekk jár. Nem hálapénz, pláne nem hálaszex…
Még jó, hogy a rendőrség állománya is maximálisan elítéli a történteket.
Linkek:
Index
Tóth W. – Rendőrliszka
Előzmény
Múlthét péntek óta nem írok. Történt ugyanis, hogy péntek délután némi hasi panaszom volt. De majd elmúlik alapon megvártam vele a hétfőt. Aztán nem múlt, és kénytelen voltam lementem az orvoshoz. Így az első vizitdíjon én is átestem. (Azért persze ez is megért volna egy teljes bejegyzést, hogy mennyire rövid idő alatt fogy el az emberek türelme, amikor az orvos késik.)
Elpanaszoltam a panaszomat. Az doktornő megnyomorgatott, majd belenézett a torkomba és antibiotikumot adott.
Most izgulok, hogy nem diagnosztizált-e félre…
Teszt
A reggel jól indult. Sikerült megvennem a Nikon 70-300 VR-es objektívét. Nem kis összegű, nyomom is majd a részleteket november végéig. A teszteket a rakparton végeztem négy óra után, és meg is van róla a magam véleménye. Ágyúval verébre. Brutális egy darab.
Borpatika
Négy órakor elsétáltam a borpatika mellett, ahol épp egy ember állt a fallal szemben bilinccsel a kezén. Közben fegyveres maszkkal eltakart arcú ember őrizte őt, miközben a kollégák dolgoztak. Nem tudom ki lehetett az, de nagyon védték.
Olyan fél hat tájában járhattunk ismét, Tamással együtt, a borpatikánál. A férfi még mindig a fal előtt állt megbilincselve. Nem igazán értettem, hogy mért kellett neki másfél órát állnia, de biztos jó okuk volt a rendőröknek, hogy nem ültették le azonnal.
Persze viccelődtünk is a pincérekkel, hogy nem fizetett távozáskor.
A borpatika vendége Czakó Gábor, beszélgetőpartnere pedig Kovács Ákos volt. A téma Mondatok c. most megjelenő könyve volt. Az elején jókedvűen indult a beszélgetés, majd egyre inkább melyebb gondolatok törtek elő, és ez engem is nagyon megfogott. Furcsa volt ráébredni, hogy ezek az emberek, akiket én a borpatikában megismerek, gondolkodnak. És ez elgondolkodtatott. A könyvet a helyszínen dedikáltattuk.
„199. Az idő Istentől való távolságunk.”
Közben zene szállt a zongorán. (Volt a Valami végetért c. szám is.)
Később egy kisebb csapat verbuválódott és gyűlt Ákos köré. Tragikomikus történeteket mesélt Ákos, ami annyiban interaktív volt, hogy mi is kérdezhettünk, mi is hozzászólhattunk az adott témához. Ám, ahogy telt az idő egyre mélyebb elgondolkodtató mondatok hangoztak el.
A történeteket persze az idő tette humorossá. Ilyen volt például az olaszországi sátorozás, vagy borító-gyáros grafikus guruk és a macska közötti kapcsolat. Aki teheti, hallgassa meg egyszer Ákos előadásában.
A beszélgetés második fele Isten létezéséről szólt. És furcsa, de logikával magyarázott láthatatlant, és megfoghatatlant. Nekem, mint programozónak, nem létezhet két igazság. Na ebben a dilemmába estem most. És kénytelen vagyok gondolkodni rajta…
„Egy zuhanó repülőn nincsenek ateisták.
Az élet egy zuhanó repülő.
A végén meg ott a csattanás.”
Még mielőtt azt gondolná valaki, hogy a politika vonzott a pesti rakpartra, az téved. A fényképezőgépemhez vásároltam Hama cirk. polár, uv, és warm lencséket, azt szerettem volna kipróbálni. A békelánc, avagy a fáklyás menet, pedig tökéletes helyszín volt. A lencsék jól szuperáltak. Ezek után megértem, hogy mért kötelező darabja a polár lencse a fényképezésnek.
Békéről azonban szó sem volt. Lánc az volt. Láncreakció.
Már messziről látszottak a fekete esernyők. A tojásdobálózásra mindkét fél fel volt készülve. A rakparton sok ember gyűlt össze. Közvetlen mellettem egy kisebb csoport fejtette ki a véleményét. Hangosan: síppal, szép szavakkal. Nem sokat hallottam a kihangosítóból.
Bevallom nem tudom mitől féltem jobban, hogy lelöknek 2-3m magasból vagy, hogy valaki nekem esik. Egy pillanatra azon gondolkodtam el, hogy vajon akkor is így történt volna mindez, ha Gyurcsány lemondott volna az Öszödi beszéd után.
De a dolog nem járt egyedül. A “békés” tömegből néhányan hasonló stílusban válaszoltak. Lefasiztászták és hazaárulózták őket. Persze mindenre nem tudok (nem is akarok) visszaemlékezni, de azért az is felvetődött bennem, hogy mennyire fasiszta, vagy hazaáruló (esetleg mindkettő) az, aki a mostani kormányzás miatt vesztett el valamit.
Úgyhogy én a magam részéről azt tudom mondani, hogy a két fél egymásra talált. Ez nem a békéről, hanem az erőfitogtatásról, és nem fáklyás menet, hanem gyászmenet volt.
Béke porainkra. Képek…
Linkek:
Index
Origo
HirTv
Index videó
Vasárnapi napon a tűzoltómajálisra mentünk ki. Nagyon sokat vacilláltunk előtte, hogy menjünk-e, mert előző éjjel két centis jéggolyók potyogtak az égből, 100km/h széllel, és nekem -valamiért- a 2006-os tűzijáték ugrott be róla. Reggel zivatart, meg záport írt a meteorológia.
Mivel a Márknak már hetekkel ezelőtt be lett ígérve a nagy nap, ezért úgy döntöttünk, hogy mégis kimegyünk, legfeljebb futunk, ha jön a vihar.
És milyen jó döntés volt! Hihetetlen jó volt! A tűzoltók kedvesek, és mosolygósok voltak. Sütött róluk a csapatszellem. Gyereknek, felnőttnek óriási élményt adtak.
Profi szervezés, egyszerre több helyen programok, érdekes látnivalókkal fogadtak minket, és mindenkit. Kipróbálható autók, maszkok, sapkák, daruk, tűzoltás, és még ki tudja mi minden. Nehéz lenne ezt egyszerű szavakkal összefoglalni.
Számomra a legnagyobb élmény az volt, amikor egy sátoron kellett végigmenni gázmaszkban. Olyan füst volt, amiben az ember csak a sisakig lát el, csörömpölő ablak és égő hangok között tapogatóztam, közben stroboszkóp villogott, így kellett megtalálni a kijáratot. Háromszor mentem…
Még azt is hallottam, amikor az egyik tűzoltó kacagva mondja a másiknak, hogy „fényképezőgéppel ment be…”. Amikor kijöttem azzal fogadott, „hogy sikerült?”. De a képek persze pirosak, sárgák és fehérek voltak.
Márknak nem csak egy dolog tetszett. A horgászást, a darus kocsizást, a régi autó gőzsípjának meghúzását, a tűzoltóautóban való furikázást, vagy az abban való ücsörgését is többször meg kellett ismételni. Olyan szépen el volt, hogy szavakkal ezt sem lehet leírni.
Még én cidriztem, amikor a daru 22 méter magasságára vitte fel a gyerekeket és az embereket, mert Márk is fel akart menni oda.
Azon gondolkodtam, hogy a felénél ordítani fog, de onnan lejönni nem lehet ám csak úgy. Szépen vette tudomásul, hogy a sas elszáll alattunk, és a fa lombjait a lábunkkal érintjük, miközben az állatkert kupoláit csodálhattuk. Én meg még paráztam…
Ahogy elnéztem a tömeget, mindenkiben hasonló érzések, és élmények kavaroghattak.
Aztán megérkezett Happy is, Nórival és Lackóval. A hatás ugyan ez volt. Lackó kipróbálta a tűzoltást, és végül a gázsátort is. Nóri főként a Martinnal foglalkozott. Őt az jobban érdekelte.
Leírhatatlan volt. Köszönjük!
Linkek:
Lánglovagok
Tűzoltóság
Már régóta szeretnék eljutni Hollókőre, de csak most sikerült. A várban egész napos játékokat rendeztek. Volt hastánc, török támadás, zene, és minden, amit érdemes látni és hallani. Márkot nem teljesen kötötte le -sajnos- az esemény. Martin meg mostanság nem túl jó kedvű (első fog?). Ennek ellenére, azért sokáig elidőztünk. Ha egy kicsit nagyobbak lesznek, akkor lesz majd az igazi.
Nagyobb gyerkőcöknek kiváló hely. Ők élvezik a játékot, a zenét, és jó nagy sétákat tehetünk velük. Lovagolhatnak, kardozhatnak, igazi jó elfoglaltság. Aztán jól elfáradnak, és a szülők is pihenhetnek!
A rendezvény fantasztikus! Jókedvű, profi társaság! Hollókő Ófaluja pedig csodálatos. Tökéletes üdülési és kirándulási lehetőséggel.
Tegnapi napon ismét kapcsolatfelvétel történt a rádióamatőrök és Simonyi Károly között. Most a nyolc perc bőven megdőlt, mert egy órán át adott riportot. Mindezt a Földön, Magyarországon, Budapesten, a Puskás Tivadar Távközlési Technikumban zajlott. Persze az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy most nem a rádióamatőrök beszéltek, Ők “csak” részt vettek a rendezvényen.
A tömeg szép lassan érkezett meg a helyszínre. Úgy fél öt után megérkeztek a sajtótól is. A terem zsúfolásig megtelt. Simonyi Károly érkezése pedig bombaként hatott. A kamerák forogtak, a fényképezőgépek csattogtak, a vakuk villantak. Pedig az első képekből, aki hátul állt, nem hiszem, hogy bármi is sikerült volna.
Az első pár percig Simonyi úr semmit sem láthatott az elsülő vakuk miatt. Ezt onnan is tudom, hogy amikor Happyvel vakut cseréltünk az véletlenül elvillant. A terem sötétsége miatt a pupillám teljesen nyitva volt, így az elsült vaku úgy összerántotta, mint a citrom az ember száját. Egy jó pár másodpercig semmit sem láttam.
Aztán jött az ajándék dömping. Valamiért mindenki külön-külön szerette volna odaadni az ajándékát. Ez jó muri, ha bőven van idő mindenre, de emberünk esetében összesen egy óra állt rendelkezésre. Megértem, hogy mindenki személyesen szereti átadni az ajándékát. Én is szivesen fogtam volna kezet vele, de szerintem jobb lett volna többet hallani, és tudni meg az utazásáról. Biztos vagyok benne, hogy többeket érdekelt volna, hogy milyen volt odafent, mint az, hogy örök előfizetést kapott a Galaktikától.
Kifejezetten örültem, hogy személyesen is láthattam Farkas Bertalant, és Habsburg Györgyöt.
És majd elfelejtettem: egy pár napja kaptam egy receptet Bischof Istvántól (HA5TI). Most személyesen ismerhettem meg őt is. Eddigi mérlegem alapján, minden rádióamatőr jó fej!
Az esemény flottul zajlott. Sokkal inkább egy vidám beszélgetésnek tűnt, mint bármilyen hivatalos eseménynek. Mégis az látszott inkább rajta, hogy menekülni akar. Megértem. (Persze tudta, hogy kell ilyen helyzetben viselkedni.)
Linkek:
Magyar jelőlés (kötelező!)
Index.hu (ajánlom a képeket!)
Knights of Cydonia Region
Magyar Hírlap
Hiányzó láncszem
Minden, ami Simonyi Károllyal összefügg
SG.hu
Április 29-én négy csapattal, a Színészválogatottal, az Üzletemberekkel, a Felvidéki Református Lelkészekkel, és az MLSZ válogatottjával foci mérkőzést rendeztek Kaszás Attila emlékére. Sok ismert személyiség volt, Rudolf Péter, Nemcsák Károly, Lippai László, Kovács Ákos, Eperjes Károly, Cseke Péter, még Liptai Klaudiát is megpillanthattam, mégis mindenki nevét nem sorolnám itt fel.
Itt mondanám el, hogy Tamással mindig a gyengébb csapatnak drukkoltunk, és ezt hangosan meg is tettük. Így pontosan tudták, hogy ők veszítenek majd.
Volt olyan is, amikor a Riportereknek, vagy a Hoszteszeknek szurkoltunk, bár ilyen csapat nem volt.
Elsőként a Színészválogatott és a Lelkészek csapata csapott össze. Egy félidő 15 percig tartott. A mérkőzés kifejezetten izgalmas volt, amit végül a Lelkészek csapata nyert meg 5:4 -re.
Másodszorra az Üzletemberek és az MLSZ csapott össze, ami természetesen az MLSZ győzelmével zárult.
Harmdszorra a Színészek csaptak össze az Üzletemberekkel. Az eredmény 8:1. Az egyetlen gólt Kovács Ákos passzából szerezték (és itt kérek elnézést, mert arra nem emlékszek, hogy ki lőtte).
A döntő mérkőzés a Lelkészek és az MLSZ vívta. A lelkészek hősiesen állták a sarat, de az MLSZ győzött.
Tamás készített egy rövid felvételt Kovács Ákos Kaszás Attilának írt verséről (Drótok és csövek). Kérem nézzük el neki, hogy hogyan kezeli a kamerát. (Csak csöndben megjegyezném, hogy az esküvőmön a padlót vette fel… ahhoz képest kiváló felvétel! )
akos.wmv
(~6 MB, ~2 perc)
Nagyon szépen, jókedvűen és sportszerűen játszott mindenki.
Képgaléria…
Hozzászólások