Kezdet
Barátommal és barátnőjével úgy döntöttünk, hogy elmegyünk a tüzijátékra. Minden jól is indult. Aztán az Erzsébet hídhoz közel gyalogoltunk, hogy a nagy eseményt láthassuk.
Hangtalan
Villanásokat láttunk a Budai oldal felöl, amit elsőként más kerületek által szervezett “kis” tüzijátéknak gondoltunk. Aztán közelebb és közelebb ért, és már nem lehetett másra csak viharra gondolni. A legfurcsább, hogy nem volt hangja a villámlásoknak, még akkor sem, amikor már tombolt.
Menekülés
A vihar a tüzijáték elkezdése után öt percre jött, de olyan hírtelen, és akkora erővel, hogy az ember fedezéket akart keresni. (Későbbi hírek szerint 80-120 Km-es szél fújt.) Ám fedezék nem volt, mert minden szállodát, és épületet kordonokkal borították el, hogy menekülésre esély se legyen. Az emberek és a gyermekeik elszakadhattak egymástól, mert az oldalról eső esőtől egy-két méterre csökkent a látótávolság, na meg a rohangáló emberek elsodorhatták a kisebbeket.
A kordon nem tartott sokáig. Az éttermek asztalai, és a rajtuk szépen megterített étkészletek a földön széttörve hevertek. Mi is egy ilyen helyen bújtunk meg, de ekkor már mindenünk vizes volt. Mivel túlnyomóan fiatalok voltak a rendezvényen, ezért a hangulat csak később fagyott meg, amikor a sokktól kábult gyerekeket, és a szülőkön eluralkodó pánikot figyelhettük még tíz hosszú percig.
Felelőség
A mai napig nem értem, hogy mért nem mondták be a hangosbemondókban, hogy ilyen vihar közeledik. Ezt nem lehetett nem észrevenni! A családosok elndönthették volna, hogy vállalnak-e ilyen kockázatot. Azt sem értem, hogy tíz perc után, amikor a tüziparádé már valójában Pesten zajlott, mert a szél addig vitte a rakétákat, és mindenki ázottan menekült, mért nem fejezték be, mért lődöztek tovább? Gondolták nézi még valaki?
Bevallom, bennem forr a vér, ha arra gondolok, hogy én is a fiammal és a feleségemmel lettem volna kint.
Gyönyőrű befejezés volt a görögtűz… gratulálok!!!
Képek…
Természetesen a fényképezőgép is nálam volt, így az albumokba is került egy jónéhány kép.
Hozzászólások