'Politika' kategória archívuma.
Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában,
Hiszek egy isteni örök igazságban,
Hiszek Magyarország feltámadásában.
Ez az én vallásom, ez az én életem,
Ezért a keresztet vállaimra veszem,
Ezért magamat is reá feszíttetem.
Szeretném harsogni kétkedők fülébe,
Szeretném égetni reszketők lelkébe,
Lángbetűkkel írni véres magyar égre:
Ez a hit a fegyver, hatalom és élet,
Ezzel porba zúzod minden ellenséged,
Ezzel megválthatod minden szenvedésed.
E jelszót, ha írod lobogód selymére,
Ezt, ha belevésed kardod pengéjébe,
Halottak országát feltámasztod véle.
Harcos, ki ezt hiszed, csatádat megnyerted,
Munkás, ki ennek élsz, boldog jövőd veted,
Asszony, ki tanítod, áldott lesz a neved.
Férfi, ki ennek élsz, dicsőséget vettél,
Polgár, ki ezzel kélsz, új hazát szereztél,
Magyar, e szent hittel mindent visszanyertél.
Mert a hit az erő, mert aki hisz, győzött,
Mert az minden halál és kárhozat fölött
Az élet Urával szövetséget kötött.
Annak nincs többé rém, mitől megijedjen,
Annak vas a szíve minden vésszel szemben,
Minden pokol ellen, mert véle az Isten!
Annak lába nyomán zöldül a temető,
Virágdíszbe borul az eltiport mező,
Édes madárdaltól hangos lesz az erdő.
Napsugártól fényes lesz a házatája,
Mézes a kenyere, boldogság tanyája,
Minden nemzetségén az Isten áldása.
Magyar! te most árva, elhagyott, veszendő,
Minden nemzetek közt lenn a földön fekvő,
Magyar legyen hited s tied a jövendő.
Magyar, legyen hited és lészen országod,
Minden nemzetek közt az első, az áldott,
Isten amit néked címeredbe vágott.
Szíved is dobogja, szavad is hirdesse,
Ajkad ezt rebegje, reggel, délben, este,
Véreddé hogy váljon az ige, az eszme:
Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában,
Hiszek egy isteni örök igazságban,
Hiszek Magyarország feltámadásában!
“Most kezdődik el!” címmel a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen, a Stephaneum aulájában, Kovács Ákossal közéletről, költészetről és zeneről beszélgetett Hörcher Ferenc. Az előadáson felvétel is készült, amit remélhetőleg valamilyen formán viszontláthatunk.
Most fotóztam, a képek itt lehet megnézni.
Felhívom a figyelmét mindenkinek, a hétvégén megrendezendő JQA projectre. Bizonyára mindenki észrevette, hogy a zOrszágban nem úgy haladnak a dolgok, ahogyan annak kellene. Most főként a budapesti bérletesek, és autósok térdeltek le a BKV sztrájkja miatt.
Január 17-én (vasárnap) 17 órakor gyalogoljunk egyet a Ferenciek terétől a Blaháig a buszsávban. Honlap linkje:
http://thesundayhumanbusproject.blog.hu/
Személy szerint reggel 5:30-kor kelek sztráktól függetlenül. Most 6:30-kor autóba kényszerülve teljes családostul a Heim Pál kórházba veszem az irányt, majd vissza a Kökire, hogy a két ovis/bölcsis lurkót lerakjam. Onnan vissza a kórházig, hogy a kedvesem össze is tudja gyűjteni a gyereket. Onnan metrózok a Ferenc körútig, majd gyalogolok egy 40 percet a Fehérvári útig, mert a 4/6-os nem közlekedi. (Az nem közlekedés, hogy 3-ból egyre sem férek fel.) Egyáltalán nem garantált a 9 órás munkába való érkezésem. Igen, leírni is sok(k).
Útközben persze hallgatom a rádiót, ahol nagyon bölcseket mondanak, hogy így-úgy vegyék föl az autósok az embereket, meg táblákat tegyenek ki… hát persze.
Ma kocsival jöttem be, hoztam a barátaimat is befelé. A Petőfi híd pesti hídfőjénél kiszóltam, hogy valaki jön-e velem a széndioxidos áruház felé. Borzalmas volt látni a nagy tanácstalanságot az arcokon, de végül egy bombázó leányzó beült mellém. Kíváncsi leszek hétfőn ki vesz föl engem…
A város így mulat,
Jó a hangulat,
Senki sem áldozat,
Mindenki táncol!
(Kovács Ákos – Mindenki táncol)
MENNYBŐL AZ ANGYAL – MENJ
SIETVE
Az üszkös, fagyos Budapestre.
Oda, ahol az orosz tankok
Között hallgatnak a harangok.
Ahol nem csillog a karácsony.
Nincsen aranydió a fákon,
Nincs más, csak fagy, didergés, éhség.
Mondd el nekik, úgy, hogy megértsék.
Szólj hangosan az éjszakából:
Angyal, vigyél hírt a csodáról.
Csattogtasd szaporán a szárnyad,
Repülj, suhogj, mert nagyon várnak.
Ne beszélj nekik a világról,
Ahol most gyertyafény világol,
Meleg házakban terül asztal,
A pap ékes szóval vigasztal,
Selyempapír zizeg, ajándék,
Bölcs szó fontolgat, okos szándék.
Csillagszóró villog a fákról:
Angyal, te beszélj a csodáról.
Mondd el, mert ez világ csodája:
Egy szegény nép karácsonyfája
A Csendes Éjben égni kezdett -
És sokan vetnek most keresztet.
Földrészek népe nézi, nézi,
Egyik érti, másik nem érti.
Fejük csóválják, sok ez, soknak.
Imádkoznak vagy iszonyodnak,
Mert más lóg a fán, nem cukorkák:
Népek Krisztusa, Magyarország.
És elmegy sok ember előtte:
A Katona, ki szíven döfte,
A Farizeus, ki eladta,
Aki háromszor megtagadta.
Vele mártott kezet a tálba,
Harminc ezüstpénzért kínálta
S amíg gyalázta, verte, szidta:
Testét ette és vérét itta -
Most áll és bámul a sok ember,
De szólni Hozzá senki nem mer.
Mert Ő sem szól már, nem is vádol,
Néz, mint Krisztus a keresztfáról.
Különös ez a karácsonyfa,
Ördög hozta, vagy Angyal hozta -
Kik köntösére kockát vetnek,
Nem tudják, mit is cselekesznek,
Csak orrontják, nyínak, gyanítják
Ennek az éjszakának a titkát,
Mert ez nagyon furcsa karácsony:
A magyar nép lóg most a fákon.
És a világ beszél csodáról,
Papok papolnak bátorságról.
Az államférfi parentálja,
Megáldja a szentséges pápa.
És minden rendű népek, rendek
Kérdik, hogy ez mivégre kellett.
Mért nem pusztult ki, ahogy kérték?
Mért nem várta csendben a végét?
Miért, hogy meghasadt az égbolt,
Mert egy nép azt mondta: ,,Elég volt.”
Nem érti ezt az a sok ember,
Mi áradt itt meg, mint a tenger?
Miért remegtek világrendek?
Egy nép kiáltott. Aztán csend lett.
De most sokan kérdik: mi történt?
Ki tett itt csontból, húsból törvényt?
És kérdik, egyre többen kérdik,
Hebegve, mert végképp nem értik -
Ők, akik örökségbe kapták -:
Ilyen nagy dolog a Szabadság?
Angyal, vidd meg a hírt az égből,
Mindig új élet lesz a vérből.
Találkoztak ők már néhányszor
- A költő, a szamár, s a pásztor -
Az alomban, a jászol mellett,
Ha az Élet elevent ellett,
A Csodát most is ők vigyázzák,
Leheletükkel állnak strázsát,
Mert Csillag ég, hasad a hajnal,
Mondd meg nekik, -
mennyből az angyal.
Nem kell beszélni róla sohasem,
De mindig, mindig gondoljunk reá.
Mert nem lehet feledni, nem, soha,
Amíg magyar lesz és emlékezet,
Jog és igazság, becsület, remény,
Hogy volt nekünk egy országunk e földön,
Melyet magyar erő szerzett vitézül,
S magyar szív és ész tartott meg bizony.
Egy ezer évnek vére, könnye és
Verejtékes munkája adta meg
Szent jussunkat e drága hagyatékhoz.
És nem lehet feledni, nem, soha,
Hogy a mienk volt a kedves Pozsony,
Hol királyokat koronáztak egykor,
S a legnagyobb magyar hirdette hévvel,
Nem volt, de lesz még egyszer Magyarország!
És nem lehet feledni, nem, soha,
Hogy a mienk volt legszebb koszorúja Európának, a Kárpátok éke,
És mienk volt a legszebb kék szalag,
Az Adriának gyöngyös pártadísze!
És nem lehet feledni, nem, soha,
Hogy a mienk volt Nagybánya, ahol
Ferenczy festett, mestereknek álma
Napfényes műveken föltündökölt,
S egész világra árasztott derűt.
És nem lehet feledni, nem soha,
Hogy Váradon egy Ady énekelt,
És holnapot hirdettek magyarok.
És nem lehet feledni, nem, soha
A bölcsőket és sírokat nekünk,
Magyar bölcsőket, magyar sírokat,
Dicsőség és gyász örök fészkeit.
Mert ki feledné, hogy Verecke útján
Jött e hazába a honfoglaló nép,
És ki feledné, hogy erdélyi síkon
Tűnt a dicsőség nem múló egébe
Az ifjú és szabad Petőfi Sándor!
Ő egymaga a diadalmas élet,
Út és igazság csillaga nekünk,
Ha őt fogod követni gyászban, árnyban,
Balsorsban és kétségben, ó, magyar,
A pokol kapuin is győzni fogsz,
S a földön föltalálod már a mennyet!
S tudnád feledni a szelíd Szalontát, hol
Arany Jánost ringatá a dajka
Mernéd feledni a kincses Kolozsvárt,
Hol Corvin Mátyást ringatá a bölcső,
Bírnád feledni Kassa szent halottját
S lehet feledni az aradi őskert
Tizenhárom magasztos álmodóját,
Kik mind, mind várnak egy föltámadásra
Trianon gyászos napján, magyarok,
Testvéreim, ti szerencsétlen, átkos,
Rossz csillagok alatt virrasztva járók,
Ó, nézzetek egymás szemébe nyíltan
S őszintén, s a nagy, nagy sír fölött
Ma fogjatok kezet, s esküdjetek
Némán, csupán a szív veréseivel
S a jövendő hitével egy nagy esküt,
Mely az örök életre kötelez,
A munkát és a küzdést hirdeti,
És elvisz a boldog föltámadásra.
Nem kell beszélni róla sohasem
De mindig, mindig gondoljunk reá!
Ki a magyar hát, cimbora?
Te, vagy én? Vagy a harmadik?
Nosza döntsük el szaporán,
míg el nem süllyed a ladik!
Ragadjunk hát lapátot, csákányt,
evezőt! Ebura fakó!
Így csináljuk már ezer éve,
ez hát nekünk való!
Aztán, ha majd holt tetemünket
kiveti a víz a partra:
magyar leszel Te is, én is,
a harmadik is, mind, mind, kit halva,
bevert fejjel, némán, gyászban
fektethetünk a ravatalra.
Pénteken este Happyvel elmentünk a Szabadság hidat lefényképezni. Mint az sejthető volt rengetegen mentek megszemlélni az újdonságot; igazi fotóturisztikai látványossággá vált.
Nem maradtunk sokáig, mert nagyon fáradtak voltunk, de kihagyni az autómentes hidat nem lehetett.
Képek… (amely között Happy alkotásait is fel lehet fedezni)
A híd tényleg szépre sikeredett, azonban vannak hibái. Például, hogy foghíjas, mert középen nem világít. Azzal magyarázzák, hogy műemlékvédelem, lopás, túlvilágítás, na meg a lánchíd… Érdekes, hogy az alumínium felüljárónál sikerült “jó” megoldást találni erre az elbodzásításra sündörgéssel…
Link
index.hu – Foghíjas lett a Szabadság híd díszvilágítása
index.hu – A villamosvezetők szerint veszélyes a Fővám téri megálló
Ki tudja merre, merre visz a végzet
Göröngyös úton, sötét éjen át.
Vezesd még egyszer győzelemre néped,
Csaba királyfi csillagösvényen.
Maroknyi székely porlik, mint a szikla
Népek harcának zajló tengerén.
Fejünk az ár, jaj, százszor elborítja,
Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk!
Előző hétvégén történt, és még messzebbről kezdem. Csütörtökön Rétalji Igor vendége Kiszelly Zoltán politológus volt a Pelikán rádióban. Rádiózás után együtt mentünk a Nosztalgia étteremben, ahol megvacsoráztunk, és közben tovább beszélgettünk. Az adagokra, és az ízekre sem lehetett panasz. Mire ágyba kerültem majd 24 órát voltam ébren, de sokat nem aludhattam.
Pénteken kalandos út vitt le Debrecenbe Ákos koncertre. Mondhatni sínen voltunk, mint József Attila. A kömény mag teljes egészében odalent gyűlt össze (a “stáblistát” felsorolni is sok lenne). Amit láttam ismét tetszett, és Ákos is elemében volt. A koncert után még fagyoskodtunk egy keveset odakint, így beszélgethettünk többek között Zalánnal, Erdélyi Gáborral, Falattal, és természetesen Ákossal is. A visszautat az alvás hiánya miatt már nem bírtam, így félúttól Tomi száguldott. Vajon hány fénykép lesz róla?
Szombaton hajnal fél négy körül aludtam el, és viszonylag korán keltem. Aznapra terveztük Happyvel, hogy napfelkeltét fotózunk, ezért én arra voltam beállva, hogy legalább éjszaka kilenc és éjfél között tudok majd aludni. Nem így történt. Este tízkor indultunk el, és vasárnap nyolc környékén értem haza.
Úgy volt, hogy a Perseidák fotózásakor talált helyen akciózunk. Ott kevesebb volt a fényszennyezés, mint máshol, viszonylag nincs olyan messzire, és a helyszín adottságait is ismerjük. De most le volt zárva az a kis út, ahová anno beálltunk. Ezért a Csaplári Cédrus-kilátóhoz mentünk, de ott az ég világon semmit sem találtunk, így még tovább mentünk. Egészen a Pákozdi Emlékműig jutottunk, ahol meg is telepedtünk. Happy rádiót izzított, én pedig a fotózás rejtelmeiben merültem el két pulóverben, bakancsban, télikabátban, és sapkában.
Az éjszakai fotózásnak most azonban nem annyira kedvezett az idő. Nem csak a hideg, de a felhők is csak kevés helyen hagytak rést a csillagokhoz. A hold is lebukott mire fotózásba kezdtünk. Mindezek ellenére is volt bőven mit fotózni. Hajnalban is összefüggő felhőzet volt az égen, ami a fotózásunkat is keresztbe húzhatta volna. De azért lassan csak-csak felszakadozott, és így sikerülhetett a komplett napfelkeltét lefotózni.
Képek…
Napfelkelte Pákozdon… 2 óra 20 perces valós idő 1379 képből áll. 55 másodperc alatt, majd 150-szer gyorsabban, pereg le a szemünk előtt a videón, és valóban klassz látvány. 720 x 576-os képméretben, 20MB méretű DivX “minőségben” lehet letölteni a link segítségével. (Ha tetszett írd meg. Ha nem akkor is.)
Megalakult az első magyar szakértői bábkormány; mögötte megbújik a temérdek érdek.
A sokat halogatott báránybőrbe bújtatott reformok egyoldalú fájdalma elkerülhetetlené vált. A “többség” döntött, és a támogatását élvező legitim kormány nagy alakjai mintegy diktatórikusan uralkodhatnak majd Magyarországon. Az ellenzék nem csak matematikailag kevés, az mszp-szdsz pedig előregyártott szerződésekkel zsarolható, a nép (az istenadta nép) pedig nem megy nagy tömegekbe utcára. Ezért könnyedén megvalósítható egy ismeretlen program.
Az új miniszterelnök munkaköre kevesebb mint egy évre szól. Még arra is kevés, hogy befejezze azt a jó szándékú rombolást, amit elődje elkezdett. A gyors cselekvés ideológiájára építő szdsz liberális elméletei több ponton is hibásak. Legyen az a flottul zajló pártfüggetlen miniszterelnök jelöltek kiválasztása, vagy az előrehozott választások óriási idővesztesége. Ők kiírták magukat a következő ciklusból is, ahogy az mszp is mindössze 10%-on áll.
A leírtakból egyenesen következik, hogy a majd négyszáz fős parlament kétszáz fősre csökkentése is teljesen felesleges lenne. Elég oda néhány tucat hazafi érzelmű szakértő, akiknek cselekedetei tettekben mérhető. Igaz ugyan, hogy a fideszt egy személyben képviselő Navracsicsot felülmúlni úgy sem tudják.
Az új kormányba vetett bizalom hasonló az előzőhöz, támogatottságukat pedig azoktól a pártoktól kapja, akik ezidáig eljuttatták Magyarországot. Már csak az adócsökkentő programját hirdető fideszben bízhatunk…
“Minden hónap utolsó csütörtökén” szoktam ilyenkor kezdeni. Azonban most igencsak hónap eleje van, és ennek ellenére Rétalji Igor vendége Kiszelly Zoltán politológus volt a Pelikán rádióban. Csodálkozni azonban nem hiszem, hogy bárki is fog. A politikai fejlemények egyrészt felgyorsultak, másrészt komikussá váltak. A nyilatkozatok között eligazodók, a mondatokat mélységeiben is értők pedig kevesen vannak. Ilyenkor szakemberek, politológusok magyarázzák el a történteket…
A mostani beszélgetés igazán magas szintű, korrekt, érdekes, és alapos volt. Ilyet nem lehet látni a kereskedelmi csatornákon! Hogy miről is volt szó? Az MSZP kongresszusról, a miniszterelnök cseréjéről (többek között Bajnai Gordonról is), az emberek felelőségről (adózás, szocpol, stb), a vasárnapi tüntetésről (Civil Összefogás Fórum), a jövőképről, gazdasági helyzetünkről, megszorításokról (reformokról), és még sok minden másról is, amit a Holdvilág c. műsor egy órájának műsoridejébe bele lehetett zsúfolni.
Kötelező darabnak minősítettem, így bárki meghallgathatja, vagy letöltheti az oldalról:
(~43MB, ~45 perc, letöltés)
Akárhogy akartam, úgy tűnik nem sikerül kibírnom, hogy az elmúlt hetek politikájához ne biggyesszek én is valamit. Még azzal is megpróbálkoztam, hogy barátaimnak leveleket küldözgettem, amiben az aktuális politikai hírek voltak -szegények. Jöttek is reakciók…
Nem egy óriási politológiai elemzés fog következni, hiszen ha mindezt egy épeszű ember végiggondolja, akkor elborul az agya, és már csak méregtől, a dühtől, és elégedetlenségtől is a fityiszre szavaz zsigerből. A racionalitás kikapcsolva. Pedig itt is, ott is komoly problémák vannak. Csak most óriási a kontraszt.
Pár hete, március 15-én, kiderült a zárt körű állami ünnepségen, hogy nem csak terrorista tojás van, hanem éles bevetésre alkalmas cumisüveg is. (Éljen a magyar szabadság, éljen a haza!) A gyógyszer pedig a zsiráf, nem pedig a sün! Aztán jött az MSZP kongresszusa, és ha teljesen nem is, de sikerült elterelniük a figyelmünket a szép nemzeti ünnepünkről. Nem is akárhogyan…
Vajon milyen politikai ütőlapot lehet eszkábálni abból, ha a miniszterelnök lemond(?), majd a sorra jelöltek közül vagy az SZDSZ mond nemet, vagy az éppen jelölt? Ezt vagy nagyon megtervezték, vagy nagyon nagy a baj. Vajon miről tud még Gyurcsány Ferenc lemondani?
Aztán eszembe jutott az SZDSZ kampánya… (Ez aztán már tényleg sportszerűtlen; a földön levegőbe rugdosni. Mindenesetre a lepény hal meg utoljára.)
Dicsőséges nagyurak, hát
Hogy vagytok?
Viszket-e ugy egy kicsit a
Nyakatok?
Uj divatu nyakravaló
Készül most
Számotokra… nem cifra, de
Jó szoros.
Tudjátok-e, mennyit kértünk
Titeket,
Hogy irántunk emberiek
Legyetek,
Vegyetek be az emberek
Sorába…
Rimánkodott a szegény nép,
S hiába.
Állatoknak tartottátok
A népet;
Hát ha most mint állat fizet
Tinéktek?
Ha megrohan, mint vadállat
Bennetek,
S körmét, fogát véretekkel
Festi meg?
Ki a síkra a kunyhókból
Miljomok!
Kaszát, ásót, vasvillákat
Fogjatok!
Az alkalom maga magát
Kinálja,
Ütött a nagy bosszuállás
Órája!
Ezer évig híztak rajtunk
Az urak,
Most rajtok a mi kutyáink
Hízzanak!
Vasvillára velök, aztán
Szemétre,
Ott egyék a kutyák őket
Ebédre!…
Hanem még se!… atyafiak,
Megálljunk!
Legyünk jobbak, nemesebbek
Őnáluk;
Isten után legszentebb a
Nép neve:
Feleljünk meg becsülettel
Nékie.
Legyünk nagyok, amint illik
Mihozzánk,
Hogy az isten gyönyörködve
Nézzen ránk,
S örömében mindenható
Kezével
Fejeinkre örök áldást
Tetézzen.
Felejtsük az ezer éves
Kínokat,
Ha az úr most testvérének
Befogad;
Ha elveti kevélységét,
Címerit,
S teljes egyenlőségünk el-
Ismeri.
Nemes urak, ha akartok
Jőjetek,
Itt a kezünk, nyujtsátok ki
Kezetek.
Legyünk szemei mindnyájan
Egy láncnak,
Szüksége van mindnyájunkr’ a
Hazának.
Nem érünk rá várakozni,
Szaporán,
Ma jókor van, holnap késő
Lesz talán.
Ha bennünket még mostan is
Megvettek,
Az uristen kegyelmezzen
Tinektek!
Rétalji Igor műsorvezető a Holdvilág c. műsorban a szervezett bűnözésről kérdezte tegnap este Tarjányi Pétert. A rendőrségi szakértővel folytatott beszélgetés során szó esett a tisztességes enyingi bodzakereskedőkről, a maffia viselkedésének “pozitív” változásáról (kommunikációs tréningjéről), a siófoki sétáról, a bankokról, és a politika felelőségéről.
A rádiófelvétel hanganyaga itt meghallgatható, vagy letölthető:
(~55MB, ~1 óra, letöltés)
Bizonyára sokan látták a címben megadott filmeket. A Holnapután c. filmről nem írok sokat, itt el lehet olvasni miről is szól. Az Amikor megállt a föld c. filmről röviden -valóban leegyszerűsítve- arról van szó benne, hogy a nemes célért utazott idegenek úgy gondolják, hogy ki kell irtsák az emberiséget, hogy megmentsék a földet. Merthogy az ember oly mértékben kihasználta, kiaknázta a földet, hogy vagy ő pusztul el, vagy minden élőlény. A film végén azonban mégis sikerül a lényt meggyőzni arról, hogy az ember képes változni.
Mért is írtam mindezt le? Hetesi Zsolt előadását láttam az interneten a héten, és ha mindenben nem is értünk egyet, azért sok igazságot vélek felfedezni benne. Ráadásul összecseng bizonyos gondolatommal, miszerint nagyságrendekkel nagyobb a baj, mint amekkorának mutatják. Persze, ha nem így lesz, annak csak örülhetünk.
Ténylegesen miről is szóltak a filmek, miről is szól az előadás? Arról, hogy az embernek egy csoda kellene ahhoz, hogy megváltozzon. Csodák pedig nincsenek.
Link
Hetesi Zsolt előadása
zoom.hu – Elkerülhetetlen a világ összeomlása?
Hozzászólások