Görhöny Attila

Továbbra sem állt meg az élet az Andante-Borpatikában, csak az írásaim áltak le egy ideje.

Voltunk Esztivel, és Tomival Berecz András ének- és mesemodó estjén. A képeket a borpatika honlapján lehet megtekinteni. Az estét/hajnalt a kőbányai tó körüli kutyasétáltatással zártunk le, amihez még Csabi is csatlakozott.

Jártam mostanság Vivat Bacchus fellépésen is. Az acapella csapatnak Pécsett 16-án fergeteges, dvd felvevős, óriáskoncertjük lesz. A köménymag már szervezi útját a kulturális fővárosba. Az Andante-Borpatika falai között történtekről pedig az általam készített képek árulkodnak a galériában…

Tegnap estét/éjszakát kedves barátimmal együtt az Andante-Borpatikában töltöttük el. Szülinévnapomat ünnepeltük “mértékel”. Codálatosz estéjszaka volt.

Sajnos  annyira el vagyok havazva, hogy nem csak a blog, de minden más is várakozóállásban van. Ilyen például a Bacchus project is, ami nagyon-nagyon lassan halad csak. De írni való is bőven akadna…

Nem az ORTT sötétített be nálam, csak kevés időm maradt a blogolásra. Összecsapni meg nem szerettem volna.
Hogy mi történt? Túl sok minden, hogy bármit is pótolni lehessen (néhány írásomat törölni is kellett, mert már rég nem aktuális).

Voltam például Ákos dedikáláson (képek itt, és itt), amire a gitáromat vittem el, voltam fotózkodni is (itt, itt, és itt), családi csúszdás hétvégén, és újabb felejthetetlen Krúdy-estéken. De bőven adna írnivalót a politika világa is…

Most legutoljára Csabival a múzeumok éjszakáján fotóztunk egy katólikus templomban, ahol egy hölgy kedvesen mesélte a templom rövid történetét.

Talán ismét visszatérek…

Múlthét szerdán az Andante-Borpatika vendégei Szigethy Gábor, és Kovács Ákos volt. Krúdy Gyula a Kaland a régi királlyal c. novelláiból olvastak fel.

Kivételes egy nap volt. Egy asztalnál ült az összes köménymagos, ami ha volt is rá már példa, biztos nagyon régen lehetett. Szigethy Gábor születésnapját ünnepelte, mi pedig eperpálinkát, és DVD-t ajándékoztunk neki emlékül. Természetesen Ákos sem maradt ki. Tortával, és köménymagos fényképpel köszöntük meg a 40+ turnét, majd az ajándékba kapott pezsgőt is felbontottuk.

Ismét szép, és tartalmas este volt, azonban mégsem maradt mindenre elég idő. Kicsit sajnáltam, de nem lehet mindent egyszerre.

Mindenképpen ki kell emelni Tibi barátunkat, akivel utoljára legalább 10+ éve nem találkoztunk (jó volt őt látni), és enyhén szólva is kalandos útja volt hazafelé. Így hát jó barátunknak sikerült megmutatni, hogy milyen is a kultúrált magyar borfogyasztás.

Képek az Andante-Borpatika honlapján…

Ahogy a szájhagyomány útján terjedő népmese szájról-szájra, úgy került kézről-kézre a gépem is, így a fotók javát nem én készítettem.

Képek…

A magyar jezsuiták ezen a héten ünneplik önállóságuk 100. évfordulóját. Ezen alkalomból -pénteken- a Jezsuita udvarban Kovács Ákos a hittről beszélt. Mi is ott voltunk Annával, Tamással, és Antival.

A beszélgetés meghallgatható, és letölthető itt…

Nagyon rég volt már, hogy a Vivat Bacchus az Andante-Borpatikában lépjen fel, és mi is ott legyünk. Ezért nagyon készültünk lelkileg is az estére. Szerintem Peti is érezhette mindezt, mert a nagy sietségben felemás cipőbe “jött” el Pécsről.

Koncert előtt kint a teraszon beszélgettünk többek között politikáról (“idősebb vagyok, mint Szlovákia” pólóról), fellépésekről (Ákos UHD, a 9/11-ei borfesztiválról a Budai Várban), és családról.

A koncert meghozta a jó hangulatot, amiben a két üveg Tiffán Portugieser, pálinka, és brendi is besegített. Csak néhány kép nem sikerült a fotók közül, de az nagyon nem. Több olyan kép is van, ami azonnal belopta magát a szívembe. Azt hiszem, kijelenthető az a tudományos megállapítás, hogy a bor mindenkit baráttá tesz.

Egy asztalhoz tévedtünk, ott elbeszélgettünk a Tiborral, a csapat aktuális “managerével” (Tomival), meg a Nikon vs. Canonról (ez utóbbi nem csak nyomtatókat gyárt?). Szép lassan hazaszédelegtünk, de még előtte mindenkit felhívtunk az éjszaka. Biztos örültek, hogy (jól) hallanak minket. Nagy sétát tettünk a belvárosba, majd az éjszakai békávé repített minket haza. Persze ott is hangosak voltunk…

Képek…

Tagadhatatlan pillanatok (én kérek elnézést!):

Se fényképezés, se kirándulás, se blogolás, se borpatika. Úgy eltűntem, mint Szürkebarát a ködben. Azonban ma kaptam egy levelet Szentgyörgyváry Pétertől (a Vivat Bacchus tagjától), és ez felelevenített bennem egy tucat érzést. A régi szép nyári éjszakákat, amikor együtt ittuk a Tiffán Portugiesert az előadás alatt, és közben. Utána Kovács Ákossal, Tiffán Zsolttal, Urbán Dezsővel, Tyukival, a Bacchus fiúkkal, az Andante-Strings-szel, és a jó barátokkal, na meg azokkal, akiket kihagytam a felsorolásból, hajnalig beszélgettünk. Nevetés, és jókedv. Felejthetetlen érzés, élmény. Igazi közösségépítő csoda.

A mostani írásomhoz a Művelt Alkoholista blog adta az ihletet. Egy barátom sem fogja megkapni születésnapjára, vagy névnapjára, de még a karácsonyifa alatt sem találja majd (hacsak meg nem kapja mástól) az egymillió dolláros borkönyvet. Tudom, szívtelen vagyok, de most valahogy nem megy. A kiadó biztos értékes, és minőségi tartalommal látja majd el a könyvet.

Azonban javaslom a Kraken Opus kiadónak, hogy ennek példájára pancsolt borokból is hozzon ki egy kötetet, amiből garantált az egymilliós példányszám. Válság van. Kellenek a megszorítások. Pár ezer Ft-os áron, a fedél nélkül mintájára, gazdaságosan fénymásolt könyvhöz adhatnánk két gönci hordonyi különféle pancsolt/tablettás bort, aminek mennyiségétől, és minőségétől egyaránt lehetne Vukot énekelni. A borokról pedig röviden, és tényszerűen nyilatkozhatnánk a kéregetők.

Azért az érdekelne, hogy ki az, aki a két könyvet, és a palackokat kézben tartva bármelyiket is kitöltené a borospohárba…

Bár nem vagyok egy nagy borszakértő, nincs papírom róla, azért mégis azt javasolom, hogy mielőtt megvennénk bármelyiket is, maradjunk a minőségi, megfizethető magyar boroknál, és fogyasszuk el egészséggel, hagymalekvárral, padlizsánkrémmel, tatár bifsztekkel, vagy egy adag libamájjal!

A blogok előnye, a nyomtatott sajtóval szembe, hogy akár egy hét után is hírértéke van egy bejegyzésnek. Az esetemben fontos is, mert egy hete történt, hogy Sopronba látogattunk Ákos koncertje miatt, aminek egyik különlegessége, hogy a fertőrákosi barlangszínházban lett megtartva, a másik, hogy mi köménymagosok egy éjszakára egy helyen wellneszeltük el magunkat. Mondanom sem kell, hogy fantasztikus volt a termálfürdő,  az uszoda, a masszázs, és a sókabin is. Sajnos volt, amit idő hiányában nem tudtunk kipróbálni.

A koncertre, mint úgy általában, idejekorán kint voltunk. Beszéltünk Bütyivel, és kb. ekkor tudatosult bennünk, hogy a szépen felöltözött ruhánk nem igazán véd a hideg ellen, így visszamentünk a szállásra, és korrigáltuk a hiányosságainkat. A barlang méltó helyszíne volt a lírai daloknak. Telt ház, és pincehideg.  Mellettem Eszti vacogott, és fagyott át teljesen.
Mindig “vita” tárgyát képezi a közönség milyensége. Én végig nagyon jól éreztem magamat, és nem hiszem, hogy a köménymag többi tagja másként érezte volna magát (security!).
A koncert végén Ákost vártuk, de én sajnos nem lehettem ott a többiekkel, mert a kocsit, és benne Esztit melengettem.

Jó  alvás után köménymagos reggeli várt minket sok nevetéssel. Egy utolsó fürdő, és egy kis városnézés fért még bele az időnkbe, majd búcsút vettünk Soprontól.

Képek sopronról (Tomi képei is gazdagítják az albumot)…
Képek a koncertről (akos.hu)…

Jó társaságban, esti mesékkel telt a a szerda estém. A finom ételeket még a mesék előtt felszolgálták. Nem voltam éhes, de evés közben az is megjött. Természetesen szomjasak is voltunk a borra, így megkóstoltuk a kisebbségi, roma, ill. a cigánymeggy pálinkát is. Annak ellenére is jókedvünk volt, hogy a beszélgetés főként aktuálpolitikáról szólt, csöpp zenével megfűszerezve.

Nem az első alkalommal hallgathattuk Berecz Andrást az Andante-Borpatika színpadán, de hogy nem is az utolsó volt az biztos. Most főként vérmedvés történetek kerültek elő a polcról, amit a megszokott módon, népdalokkal tűzdelt meg. Mondanom sem kell, hogy a mesék könnyet csaltak a szemünkbe. Fel nem fogható, hogy hogyan lehet két másodperc alatt belefűzni a történetbe az éppen elhaladó mentő szirénáját… (ez nem az egyetlen ilyen előforduló eset, és nem is csak a mai alkalom volt ilyen…) Felfoghatatlan!

(Mivel most nem fotóztam, ezért egy régebbi galériából válsztottam képet.)

Képek az Andante-Borpatika honlapján…

Hjuj, de megcsúsztam az írással. Na ná, hogy az idő tehet róla!

Valamikor a múlthéten történt, csütörtökön, hogy a Bacchus ismét a patikában volt. Borvacsorás estet adtak, amihez járt az étel, az ital, a zene, meg a nevetés. Mindezek után sem ért véget az este. További beszélgetés, viccmesélés, fotózkodás, és meglepetés várt még ránk például Attila, és Béla képében.

Ismét szép, hosszú és tartalmas este volt.

Képek…

Mondhatni olyan Szindbádosan telt a hétvége…

Nagyon jó asztaltársaság gyűlt össze szombat este a Borpatikában. Már az alaphangulat is nagyon jó volt. Aztán Krúdy Gyula a Kaland a régi királlyal c. novelláiból Ákos olvasott fel, Szigethy Gábor pedig ismét különlegességgel lepett meg minket; saját krúdy-novellát szerzett a libamáj elkészítéséről, és az ahhoz tartozó viseletről.
Megéheztünk, hát ettünk.

Aztán valaki kitalálta, hogy igyunk is. Pálinkát. Mézes körtés pálinkát (Anna javaslata alapján).  Huhuhú. Nagyon finom íze volt. Itatta is magát. Úgy az ötödik, vagy a hatodik körül hagyhattuk abba; a számokra már pontosan nem emlékszem. Mondjuk úgy, hogy az amúgy sem kedvetlen asztalnál még vidám lett a hangulatunk.
Ákos -elköszönve tőlünk- a mértékkel való ivásra hívta fel a figyelmünket. 

Szép, és emlékezetes este volt. Szombaton tizenegy óráig fent voltam…

Képek az Andante-Borpatika honlapján itt…

Mindig van valami új, valami meglepetés, ha a Vivat Bacchus lép fel az Andante-Borpatika színpadán. Hát most malacuk volt.

Egyszerű látogatásnak indult az este Tamással, de valahogy csak asztalhoz ültünk, ettünk-ittunk, és közben jót beszélgettünk egymással, és a Bacchus fiúkkal. Téma volt a recepció (ejtsd: recesszió), és a nyelvtudás. Sőt az Andante-Blikk külön kiadásában azt is megtudhattuk, hogy Charlie-nak bérgyilkos a szomszédja…

Volt már egy párszor, hogy megkérdezték tőlem, hogy annyiszor láttam már az előadást, akkor mért nem unom még? De ez nem így működik. Minden előadás más. A felvezető szövegek változnak, módosulnak, és újabb zenék kerülnek a repertoárba. Szeretem azt, amit és ahogyan csinálnak, az acapella stílust, a zenéjüket, és  mindannyiukat, közvetlenségüket. Nagyon szeretem a környék hangulatát: a budai várat, az örök Lánchídat, és az Andante-Borpatika színeit, hangulatát.

Képek…

(Oly’ hosszú idő után újabb kép került a photoblogomba.)

Karácsonyi Ünnepség: krampusszal, mikulással, angyalkával, és egy pásztorral, aki megette a pulikutyáját. Jó hangulatban, kezek a magasban, nevetés önfeledten. Valahogy így telt a csütörtök estém az Andante-Borpatikában a Vivat Bacchussal.

Képek…

Link
Andante-Borpatika
Vivat Bacchus

Még péntek este történt, aztán átcsúszott a szombatra…

Már semmi meglepő nem lehet abban, ha valaki véletlenül fényképezőgéppel együtt megpillant az Andante-Borpatikában. Hja pláne akkor, ha az előadáson a Vivat Bacchus lép fel. Hát még véletlenül sem szeretnék senkinek csalódást okozni…

Az est több érdekességgel, és látványossággal is szolgált. Ez utóbbit a 4 Seasons nevű női művészekből álló acapella csapat személyesítette meg, akik természetesen nem csak bájukkal, de zenéjükkel is elkápráztattak minket. Az előbbiről sok részletet  nem árulok el csak annyit, hogy a V’ Moto-Rock koncerjén a Vivat Bacchus méltó nyitánnyal fog a rajongók elé állni. (Kis szerencsével, talán én is ott lehetek a fényképezőgéppel együtt.)

Az est egyik fénypontja, a fent elsoroltak mellett, amit mindenképpen meg kell említenem az Bognár “Juszuf” Szabolcs “Ha fáj, ha bánt az élet” c. rock-nóta előadás-, és kifejezésmódja volt, amely egyszerűen leírhatatlan. Ha azt láttátok volna! Mindent megért! Lendület, jókedv, energia, és oxigénpalack.

Képek…

Szerdán az Andante-Borpatikában voltunk Tomival. A Heti Válasz-est vendége Navracsics Tibor volt. A beszélgetés a sokkarú polippal kezdődött, majd folytatódott az akasztófával, és a frakció fegyelmezhetőségével ért véget.

Szóba kerültek a választások is, ami egy kevéssé valószínű, de annál érdekesebb elméletet vizionál, miszerint mért is jó Gyurcsány Ferencnek, ha a választások 2009 nyarán, és nem pedig 2010 tavaszán lesz. A válasz pedig igen egyszerű: a 2009-es választások listáját ő állíthatja össze. Az pedig sosem mindegy, hogy kik vesznek körül.

Elég átfogó, és logikus beszélgetés volt, de mégis laposra sikeredett. Hogy ennek mi volt az oka, azt nem tudom, de az biztos, hogy nem Navracsics Tibor személye. A Kósa Lajos, és Borókai Gábor beszélgetése sokkal érdekesebb volt.

Képek az Andante-Borpatika honlapján…

Link
Heti Válasz Estek

Bevezetés – a kölcsönösség

Azon emberek közé tartozok, akik szeretik Ákos zenéjét, vérmérsékletét, és munkához való hozzáállását; példaképnek tartható. Nem vagyok egy elvetemült rajongó, de követni fogom munkásságát addig, ameddig csak lehet. Zenéjéről jut eszembe minden múltbéli pillanatkép, ami én vagyok, éljem azt át a barátaimmal, vagy a feleségemmel. Mindezt úgy remélve, hogy Ő is érzi, hogy ott állunk mellette, és mellettük. Ez a kölcsönösség, ami olyan szorosan összefügg, mint gyermek, és anya, ember és Isten.

Szeptember 16 – szerelmes vagyok

Azon szerencsés emberek (rajongók) közé tartozok, akik a szeptember 16-i koncert főpróbáján részt vehettem. Az elsők között hallani valami újonnan születőt nem egyszerűen megtiszteltetés, annál jóval több.

Bevallom, nagyon élveztem az egész koncertet. Olyan volt, mintha Ákos, és csapata, személyesen nekünk énekelt volna; nekünk tetsző régi számokat porolt le, és új köntösbe bújtatta. A pikáns zenei megoldásokról ne is beszéljünk; legyen az művészien megtervezett összefűzés, vagy egy megszólaló tangóharmonika, amit nevezhetnék akár a koncert csúcsának is; igazán magasra emeli az élményindexet.

Körülöttem nem csak a barátaim, hanem sajtósok, és szponzorok hada gyűlt össze a kis teremben. Elsőre a hanggal voltak problémáim, kicsivel később azonban minden gátlás lehullott…

A koncert végén állófogadáson vettünk részt, és hajnalig ott is maradtunk. Nem volt köztünk olyan, akinek ne tetszett volna a koncert, és ne az jutott volna eszébe, hogy ezt jóval többször meg kellene nézni.

A másnap mindig nehéz. Ám én egyáltalán nem voltam fáradt. Úgy éreztem magamat, mint aki szerelmes.

Szeptember 20 – essen szét a ház

A Budapesti Kongresszusi Központban Esztivel, és még néhány baráttal együtt nézhettük meg a koncertet az első sorokból. Most különösen tetszett, hogy nem volt hot-dogárus, vagy pattogatott kukoricás, aki ellenkező irányba tart, mint pl. Siófokon, hanem szép nyugodtan, csöndesen, és kulturáltan haladhattunk befelé. Még átkutatás sem volt, pedig a város ugyancsak hangos volt aznap este. Kivételesen, most nem tőlünk…

Mivel ismertem a koncert szerkezetét pezsgett bennem a vér. Alig vártam, hogy újra láthassam az egészet, elejétől a végéig. Esztinek nem meséltem semmit. Egyrészt, mert Ákos megkért mindenkit, hogy senkinek semmit, másrészt, mert én is úgy gondoltam, hogy kár lenne előre lelőni a poént.

Ismét nem csalódtam. Nagyobb volt, szebb volt, és a közönség összetétele is jelentősen megváltozott. (Pl. Orbán Viktort is magunk között láthattuk.) Volt tapsvihar, gyertya, befutás, és rózsaceremónia.

Hazafelé öten utaztunk Gyál irányába Annával, Biussal, Esztivel, és Tomival. Az úton visszafelé formálódott meg a kritikám az új koncerttel kapcsolatban, amit négyesben beszéltünk meg.

Kritika – a báránybőrbe bújt farkas

A kritika egy része már a sorok között is olvasható volt. Amit leírok nem csak hogy vitatható, hanem nehezen megfogalmazható, és árnyaltan, átfedéssel kell értelmezni. Érzéseket papírra vetni a legnehezebb feladat.

A báránybőrbe bújt farkas nem más, minthogy Ákos nem tudja meghazudtolni önmagát, és habár ez a koncert merőben eltérő volt a többitől, mégis szinte ugyanolyan bulizós volt. Ha pedig bulizós, akkor nem lehet fekvős, de még ülős sem, akkor pedig minek az öltöny. (Féligazság, mert nagyon jól éreztem magamat az öltönyben, és tisztelet egymás iránt. Kölcsönösség. Ráadásul értem én ezt.)

A BKK-ban kevés volt a hangerő, amit persze magyarázhatnánk azzal, hogy a lírai szerzeményekhez nem illő lesüvölteni koncerten megjelenők haját. De mint írtam csak félig volt lírai est, a másik fele zúzda volt. (Nem a hagyományos értelembe vett zúzda.) Ami azzal védhető, hogy a közönség ne aludjon el, nekem ez mégis ütközött, ahogy az is, hogy berohanunk az Ilyenek voltunk c. számnál, miközben lírai estről van szó. (Folyamatos kettősség.)

A színpad, a konferálás egyenesen tökéletes volt, amiképpen a számok összeválogatása, és összekötése is. Az ember felhőkölt, hogy jé ott egy ismerős dallam, aztán egy egész más refrén jött, majd ismét vissza az alapműbe. Ha ez nem okoz katarzist…
Nekem a dalok válogatása, összerendezése, megváltoztatása, előadásmódja, a koncert hangulata nagyon tetszett, és alig várom már, hogy DVD formátumba is megjelenjen, pedig minden most kezdődött még csak el.

Én még több, és még merészebb számokat szerettem volna, akár egyetlen egy szál zongorával, vagy harmonikával. Azonban amiből én még többet szerettem volna, az néhány rajongónak még így is sok(k) volt. Pedig szerintem a jóból a sok is kevés!

Link
akos.hu – Próbakoncert
akos.hu – Turnéstart a BKK-ban

Szombaton a várban voltunk Annával, és Tomival, akik jobbnál-jobb borokat kóstolhattak meg. Én persze nem ittam, mert nekem van tartásom, a rendőrnek meg zéró toleranciája, szóval döntöttem és vezettem. De ne rohanjunk ennyire előre.

A várban rengetegen voltak. Csak araszolni lehetett az emberek között, és jaj annak, aki szeme elől vesztette barátját, vagy rokonát. Két dolog jól leszűrődött azonnal: a magyar szereti a minőségi bort, és a szabadban sült ételeket.

Köztük voltunk mi is, akik a “nagy” sétától megszomjaztunk, és megéheztünk. Ezért extra finom mangalica kolbásszal, uborkával, és ropogós kenyérrel tömtük meg bendőnket. Még most is összefutott a számban a nyál, ha rágondolok. Csak azért megérte volna elmenni, nem hogy az előadásért.

Az este folyamán -minő véletlen- a Vivat Bacchus lépett fel. Óriási tömeg gyűlt köréjük jó hangulatot teremtve. Sok képet készítettem, és ilyenkor nehéz kiválasztani, hogy a sok jóból melyik párat rakjam ki a galériába (arról nem is beszélve, hogy annyi dolgom van mostanság, hogy a blogba is ritkán tudok csak írni, pedig volna miről). A koncert végén a fiúkkal tartottunk, és néhány borosgazdával is röviden megismerkedhetünk. A legtöbb helyen saját dalukból is énekeltek egy, esetleg két számot, amire az arra járók lába le is cövekelt.

Képek…