Az oldal támogatója a felhasznalobarat.hu
Sajnos idén nyáron nagyon keveset találkozhattam egyik kedvenc együttesemmel a Vivat Bacchusszal. Legutoljára egy őrületes koncertet adtak Pécsett. Annyian voltak a hatalmas teremben, hogy alig fértünk be. A koncert részleteiről itt olvashattok.
Most végre megjelent a koncert DVD változata is, amit ugyan még nem láthattam, de már most nagyon kedves a számomra. Íme egy rövid ízelítő belőle:
Hjaj, de rég is írtam már, most is csak septiben. Pedig zajlik itt az élet.
Fotózásos esthajnali bulik képeit osztanám meg most veletek a galériában.
A helyszínek:
- Happyvel hajnalban fotóztunk a Citadella és környékén (jó pár panoráma, és infravörös kép)
- Esztiék telkén Happyvel együtt a csillagászat rejtelmeibe próbáltunk elmerülni (de csak holdfotók sikerültek)
- már-már hagyományőrző hullócsillag-gyűlést tartottunk valahol a puszta közepén, ahová Gábor, és Csabi is csatlakozott
A Solymári kilátóhoz mentünk Csabival, és Happyvel egy hétvégi éjszaka (lassan két hete is van). Mire odaértünk a kilátó zárva volt, de így is sikerült fényképeket készítenünk. A kilátó stabil, ideális villámfotózásra, azonban táblák hívják fel a figyelmet, hogy semmilyen fémtesthez ne érjünk olyankor.
A következő helyszín a fotózáshoz még nincs meg, de az már biztos, hogy tiszta égbolt, és fényszennyezettségtől mentes helyet fogok keresni…
Budapest közelében található Zsurkra utaztunk. A mindössze három és fél órás utat kifejezetten élveztem (és tényleg!), merthogy bizony Zsurk, Magyarország legkeletibb csücskében, az ukrán határ közelében található.
Ilyen messze gyerköcökkel, és a család kutyájával együtt még sosem merészkedtünk.
Hogy is jutott nekünk eszünkbe, hogy ilyen messzire menjünk Budapesttől? Magunktól sehogy.
Eszti munkatársai, és barátai hívtak el minket kirándulni, nyaralni. Én pedig kifejezetten élvezem, ha Magyarországból bármilyen falucskát megismerhetek egy kicsit is közelebbről, mert annak bizony nagy varázsa van.
Amint megérkeztünk már akkor nagyon tetszett a szállás. Kedves emberek fogadtak minket.
Kívülről nem lehetett látni, hogy mekkora is a telek területe, vagy, hogy mi is található rajta. Ahogy hátrafelé sétáltunk csak akkor derült ki, hogy több ház is található az amúgy gyönyörűen gondozott kertben. Így sok családot tud elszállásolni. (Ráadásul még borospince is található az egyik épület alatt!)
Amint kipakoltunk, én azonnal a srácaimmal kezdtem játszani. (Sajnos Eszti kollégáival nem túl sokat tudtam beszélni, barátkozni, de cserébe olyan délutánt tölthettem el a fiaimmal, ami nem hiszem, hogy csak az én lelkemnek volt simogató.)
Itt, Pesten, bezárva 38nm-en nem igazán lehet megtenni az igazi apa-fia játékokat. A hétköznapi rohanásban pedig csak arra jut idő, hogy a tó körül egy gyors sétát (vagy még azt sem) megejtsen az ember.
Így hát az egész estés program a harcolás, a focizás, a tollasozás, a tekézés, a ping-pongozás, a nyuszi-simogatás, gólyákat az égbolton szállni látni, a szalonnasütés -természetesen a többiekkel együtt-, sétálás a Református Fa Harangtoronynál (amit csak a kedvünkért kinyitottak), és a Tisza körüli mezítlábas futás is szerintem fantasztikusra sikeredett. (Így kellene élni minden napot.)
Estére szépen elfáradtam, és másnap reggelre igazi izomlázzal keltem fel, úgy hogy mozogni alig bírtam. Innen is látszik, hogy mennyire elszoktam a mozgástól.
Sajnos a két éjszakásra tervezett ottlétünket a folymatosan eső eső elmosta, és emiatt délután hat körül el is indultunk haza.
Hogy milyen kedvesek voltak a szállásadók azt valójában nehéz leírni, mert azt az ember érzi legbelül, hogy mi az, amit az ember csak úgy, és mi az amit szívből mond. Amiképpen az itt leírtak sem tudják visszaadni, hogy nekem mit adott az a napsütötte délután.
Csabival együtt -a múlthét valamelyik napján- a Velencei tóhoz mentünk fotózni. A szegény és szerencsétlen szúnyogok etetése egész fotózás alatt zajlott. Főként Csabit kedvelték, akit máskor is magammal viszek ilyen esetekre. A tó körüli fotózás (pulcsiban, nagy melegben) viszonylag hamar véget is ért. Szinte pánikszerűen hagytuk magunk mögött a tóban megcsillanó aranyszínben pompázó égbolt csodálatos látványát.
Visszafelé a Határ úton álltunk meg néhány kép erejéig, ahol elkészítettem életem első 360 fokos panorámaképét (kritikán aluli lett így az nem található meg az albumban).
Családi kirándulásunk a Vácrátóti Botanikus Kertbe vezetett. Először voltunk ott, és nekem nagyon tetszett. Sajnos nem mindent tudtunk alaposan végignézni, mert -szó szerint- néptáncot jártak a többiek a szúnyoginvázió miatt. Azonban még így is rengeteg növényt, és állatot láthattunk. Nagyon szép, jól megközelíthető, könnyen járható, és közel van Budapesthez. Fotós szemmel igazi mekka. Én biztos visszatérő leszek.
A háborúról csak annyit, hogy a szúnyogok nyertek. Így másfél óra eltöltése után (és néhány pukli megszerzésével) elindultunk fagyizni. Egészen Kistarcsáig jutottunk, ahol végül egyik kedvenc helyünkön (Nosztalgia Étterem) ebédeltünk meg. A gyerekek nagy örömére (nekünk nyugalmunkra) nyitva volt az étterem hátsó játszótére. A gyerkőcök pedig itt ettek két gomboc fagyit.
Vasárnap délelőtt a tűzoltómajálisra mentünk ki a ligetbe immáron harmadszorra. A kocsik bevonulása ismét felemelő érzéssel töltött el mindenkit; csapatszellem, és megbecsülés ezek jártak az eszembe.
A felvonulás után most kicsit szerényebbre fogtuk a sorbanállást, merthogy rengeteg ember volt. De az időt így is tökéletesen töltöttük el.
Immáron sokadszorra a Dunakeszi Vadasparkban jártunk. Most szemerkélő esőben indultunk, és érkeztünk. De mire a kapuig elértünk már el is állt. Volt nézelődés, jégkrémezés, nyalókázás, és pónilovaglás. Mintha gyereknap lett volna.
Gyorsfuttában a Margitszigeten csatingált egyet a kiccsalád. A rövid esti túra mekiben végződő sárkányokat hozott (hepimíl).
Dupla Magnum
A Vivat Bacchus Rajongói Társaság péntek délután kettőkor elindult Pécsre, hogy megnézze az év egyik nagy eseményét a Dupla Magnum koncertet. A hosszú út ugyan időben megrövidült az autópálya miatt, azonban érzésre így is soknak tűnt. Az alföldi alagutakról egy rövidfilmet is összevágtam, amit az előző bejegyzésben lehet látni.
Korán szerettem volna leérni, hogy Pécs városát is meg tudjam nézni. De kicsit elszámoltam magamat, így rohanás lett a vége. Épp annyi belefért, hogy a pécsi toronyba felmenjünk körbenézni, és ebédelni Zitával és Csabival. Mindehhez még az idő is szép volt.
Érdekességképpen, amikor mi megyünk Pécsre mindig történik valami, ami bekerül a hírekbe.
Anno valaki eltemetett valakit a háza kertjébe szó szerint aprópénzért, most pedig felrobbantotta magát valaki, mielőtt megkéselt valakit. Természetesen abban nincs összefüggés, hogy mi épp Pécsett vagyunk, nade a koncert mindig aznap van, és a jegyek mindig elfogynak…
A koncert helyszínén már hat órakor is rengetegen voltak, és a tömeget mi is növeltük (Edit, Viki, Nóri, Bius, és Csongi).
Nem csak kint, hanem bent is nagy volt a nyüzsgés, és a készülődés. A kezdést majd ötszázan várták este hét órakor. Bencze Attila konferálta fel őket, de jelen volt Tiffán Zsolt, és Páva Zsolt is. Az egész koncertre igaz volt a profi szervezés, a gyönyörű színpad, a nagyszerű közönség, és a Vivat Bacchus is hozta a nagyszerű formáját, mind énektudásban, mind jókedvben. A koncert meglepetése Sasvári Sándor volt, aki a Bacchusszal együtt közösen énekeltek el egy új számot.
Az óriási tömeg felállva tapsviharral tett pontot a koncert végére, majd a VIP vendégek állófogadással folytatták.
Már alig várom, hogy megjelenjen a DVD, hogy újra megnézhessem az egészet elölről.
Mi a Petiéknek köszönhetően lent aludtunk Pécsett, majd reggel kis kitérővel hazaindultunk.
A két nap rengeteg kép készült, amely itt a galériában is megtekinthető.
Link
www.vivatbacchus.hu
“Most kezdődik el!” címmel a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen, a Stephaneum aulájában, Kovács Ákossal közéletről, költészetről és zeneről beszélgetett Hörcher Ferenc. Az előadáson felvétel is készült, amit remélhetőleg valamilyen formán viszontláthatunk.
Most fotóztam, a képek itt lehet megnézni.
Szombat éjszaka Csabival fotózni mentünk az Erzsébet híd lábához. Az eredményeket a galériában lehet megtekinteni.
Felhívom a figyelmét mindenkinek, a hétvégén megrendezendő JQA projectre. Bizonyára mindenki észrevette, hogy a zOrszágban nem úgy haladnak a dolgok, ahogyan annak kellene. Most főként a budapesti bérletesek, és autósok térdeltek le a BKV sztrájkja miatt.
Január 17-én (vasárnap) 17 órakor gyalogoljunk egyet a Ferenciek terétől a Blaháig a buszsávban. Honlap linkje:
http://thesundayhumanbusproject.blog.hu/
Személy szerint reggel 5:30-kor kelek sztráktól függetlenül. Most 6:30-kor autóba kényszerülve teljes családostul a Heim Pál kórházba veszem az irányt, majd vissza a Kökire, hogy a két ovis/bölcsis lurkót lerakjam. Onnan vissza a kórházig, hogy a kedvesem össze is tudja gyűjteni a gyereket. Onnan metrózok a Ferenc körútig, majd gyalogolok egy 40 percet a Fehérvári útig, mert a 4/6-os nem közlekedi. (Az nem közlekedés, hogy 3-ból egyre sem férek fel.) Egyáltalán nem garantált a 9 órás munkába való érkezésem. Igen, leírni is sok(k).
Útközben persze hallgatom a rádiót, ahol nagyon bölcseket mondanak, hogy így-úgy vegyék föl az autósok az embereket, meg táblákat tegyenek ki… hát persze.
Ma kocsival jöttem be, hoztam a barátaimat is befelé. A Petőfi híd pesti hídfőjénél kiszóltam, hogy valaki jön-e velem a széndioxidos áruház felé. Borzalmas volt látni a nagy tanácstalanságot az arcokon, de végül egy bombázó leányzó beült mellém. Kíváncsi leszek hétfőn ki vesz föl engem…
A város így mulat,
Jó a hangulat,
Senki sem áldozat,
Mindenki táncol!
(Kovács Ákos – Mindenki táncol)
Harminckét éves lettem én -
meglepetés e költemény
csecse
becse:
ajándék, mellyel meglepem
e kávéházi szegleten
magam
magam.
Harminckét évem elszelelt
s még havi kétszáz sose telt.
Az ám,
Hazám!
Lehettem volna oktató,
nem ily töltőtoll koptató
szegény
legény.
De nem lettem, mert Szegeden
eltanácsolt az egyetem
fura
ura.
Intelme gyorsan, nyersen ért
a „Nincsen apám” versemért,
a hont
kivont
szablyával óvta ellenem.
Ideidézi szellemem
hevét
s nevét:
„Ön, amig szóból értek én,
nem lesz tanár e féltekén” -
gagyog
s ragyog.
Ha örül Horger Antal úr,
hogy költőnk nem nyelvtant tanul,
sekély
e kéj -
Én egész népemet fogom
nem középiskolás fokon
taní-
tani!
Nem az ORTT sötétített be nálam, csak kevés időm maradt a blogolásra. Összecsapni meg nem szerettem volna.
Hogy mi történt? Túl sok minden, hogy bármit is pótolni lehessen (néhány írásomat törölni is kellett, mert már rég nem aktuális).
Voltam például Ákos dedikáláson (képek itt, és itt), amire a gitáromat vittem el, voltam fotózkodni is (itt, itt, és itt), családi csúszdás hétvégén, és újabb felejthetetlen Krúdy-estéken. De bőven adna írnivalót a politika világa is…
Most legutoljára Csabival a múzeumok éjszakáján fotóztunk egy katólikus templomban, ahol egy hölgy kedvesen mesélte a templom rövid történetét.
Talán ismét visszatérek…
Múlthét szerdán az Andante-Borpatika vendégei Szigethy Gábor, és Kovács Ákos volt. Krúdy Gyula a Kaland a régi királlyal c. novelláiból olvastak fel.
Kivételes egy nap volt. Egy asztalnál ült az összes köménymagos, ami ha volt is rá már példa, biztos nagyon régen lehetett. Szigethy Gábor születésnapját ünnepelte, mi pedig eperpálinkát, és DVD-t ajándékoztunk neki emlékül. Természetesen Ákos sem maradt ki. Tortával, és köménymagos fényképpel köszöntük meg a 40+ turnét, majd az ajándékba kapott pezsgőt is felbontottuk.
Ismét szép, és tartalmas este volt, azonban mégsem maradt mindenre elég idő. Kicsit sajnáltam, de nem lehet mindent egyszerre.
Mindenképpen ki kell emelni Tibi barátunkat, akivel utoljára legalább 10+ éve nem találkoztunk (jó volt őt látni), és enyhén szólva is kalandos útja volt hazafelé. Így hát jó barátunknak sikerült megmutatni, hogy milyen is a kultúrált magyar borfogyasztás.
Képek az Andante-Borpatika honlapján…
Ahogy a szájhagyomány útján terjedő népmese szájról-szájra, úgy került kézről-kézre a gépem is, így a fotók javát nem én készítettem.
Sikerült eljutnunk a hétvégén megrendezett kistarcsai krumplifesztiválra. Természetesen állbajuszt, és állszakált is viseltem, hogy ne ismerjenek fel (lásd cölöp lettem).
A tér tele volt görhönnyel (milyen furcsa ezt kisbetűvel leírni). Nem csak néztük magunkat, sokat meg is kóstóltunk magunkból. Volt fűszeres, gombás, sonkás, tejfölös, sajtos, répás, és annyi féle, amennyit el lehet még hozzá képzelni. Álltalában egy-két darabkát lehetet belőlünk kapni a pityókajegy fejében (200 HUF), és mind megérte megenni.
Idő közben Happyék is megérkeztek a fesztiválra, együtt néztünk körbe a rendezvényen. A gyerkőcök krumliból, dióból, pálcikából készítettek sün!t, emberkét, és egeret. Mi nagyok pedig újra, és újra élelem után néztünk. Volt szerencsekerék is, ami meglehetősen nehéz volt, mert sem telefonos segítséget, sem a felét nem lehetet elvenni a lehetséges válaszok közül. Márk azonban Jókerre pörgette, míg Lackó megfejtette a kérdéseket. Jutalmuk egy-egy üdítő volt, ami a nagy melegben biztos nem ártott.
Az idő elrohant egészen kettőig, amikor is úgy döntöttünk, hogy hazaindulunk.
Hozzászólások