'Összes' kategória archívuma.
Sajnos idén nyáron nagyon keveset találkozhattam egyik kedvenc együttesemmel a Vivat Bacchusszal. Legutoljára egy őrületes koncertet adtak Pécsett. Annyian voltak a hatalmas teremben, hogy alig fértünk be. A koncert részleteiről itt olvashattok.
Most végre megjelent a koncert DVD változata is, amit ugyan még nem láthattam, de már most nagyon kedves a számomra. Íme egy rövid ízelítő belőle:
Hjaj, de rég is írtam már, most is csak septiben. Pedig zajlik itt az élet.
Fotózásos esthajnali bulik képeit osztanám meg most veletek a galériában.
A helyszínek:
- Happyvel hajnalban fotóztunk a Citadella és környékén (jó pár panoráma, és infravörös kép)
- Esztiék telkén Happyvel együtt a csillagászat rejtelmeibe próbáltunk elmerülni (de csak holdfotók sikerültek)
- már-már hagyományőrző hullócsillag-gyűlést tartottunk valahol a puszta közepén, ahová Gábor, és Csabi is csatlakozott
A Solymári kilátóhoz mentünk Csabival, és Happyvel egy hétvégi éjszaka (lassan két hete is van). Mire odaértünk a kilátó zárva volt, de így is sikerült fényképeket készítenünk. A kilátó stabil, ideális villámfotózásra, azonban táblák hívják fel a figyelmet, hogy semmilyen fémtesthez ne érjünk olyankor.
A következő helyszín a fotózáshoz még nincs meg, de az már biztos, hogy tiszta égbolt, és fényszennyezettségtől mentes helyet fogok keresni…
Budapest közelében található Zsurkra utaztunk. A mindössze három és fél órás utat kifejezetten élveztem (és tényleg!), merthogy bizony Zsurk, Magyarország legkeletibb csücskében, az ukrán határ közelében található.
Ilyen messze gyerköcökkel, és a család kutyájával együtt még sosem merészkedtünk.
Hogy is jutott nekünk eszünkbe, hogy ilyen messzire menjünk Budapesttől? Magunktól sehogy.
Eszti munkatársai, és barátai hívtak el minket kirándulni, nyaralni. Én pedig kifejezetten élvezem, ha Magyarországból bármilyen falucskát megismerhetek egy kicsit is közelebbről, mert annak bizony nagy varázsa van.
Amint megérkeztünk már akkor nagyon tetszett a szállás. Kedves emberek fogadtak minket.
Kívülről nem lehetett látni, hogy mekkora is a telek területe, vagy, hogy mi is található rajta. Ahogy hátrafelé sétáltunk csak akkor derült ki, hogy több ház is található az amúgy gyönyörűen gondozott kertben. Így sok családot tud elszállásolni. (Ráadásul még borospince is található az egyik épület alatt!)
Amint kipakoltunk, én azonnal a srácaimmal kezdtem játszani. (Sajnos Eszti kollégáival nem túl sokat tudtam beszélni, barátkozni, de cserébe olyan délutánt tölthettem el a fiaimmal, ami nem hiszem, hogy csak az én lelkemnek volt simogató.)
Itt, Pesten, bezárva 38nm-en nem igazán lehet megtenni az igazi apa-fia játékokat. A hétköznapi rohanásban pedig csak arra jut idő, hogy a tó körül egy gyors sétát (vagy még azt sem) megejtsen az ember.
Így hát az egész estés program a harcolás, a focizás, a tollasozás, a tekézés, a ping-pongozás, a nyuszi-simogatás, gólyákat az égbolton szállni látni, a szalonnasütés -természetesen a többiekkel együtt-, sétálás a Református Fa Harangtoronynál (amit csak a kedvünkért kinyitottak), és a Tisza körüli mezítlábas futás is szerintem fantasztikusra sikeredett. (Így kellene élni minden napot.)
Estére szépen elfáradtam, és másnap reggelre igazi izomlázzal keltem fel, úgy hogy mozogni alig bírtam. Innen is látszik, hogy mennyire elszoktam a mozgástól.
Sajnos a két éjszakásra tervezett ottlétünket a folymatosan eső eső elmosta, és emiatt délután hat körül el is indultunk haza.
Hogy milyen kedvesek voltak a szállásadók azt valójában nehéz leírni, mert azt az ember érzi legbelül, hogy mi az, amit az ember csak úgy, és mi az amit szívből mond. Amiképpen az itt leírtak sem tudják visszaadni, hogy nekem mit adott az a napsütötte délután.
Csabival együtt -a múlthét valamelyik napján- a Velencei tóhoz mentünk fotózni. A szegény és szerencsétlen szúnyogok etetése egész fotózás alatt zajlott. Főként Csabit kedvelték, akit máskor is magammal viszek ilyen esetekre. A tó körüli fotózás (pulcsiban, nagy melegben) viszonylag hamar véget is ért. Szinte pánikszerűen hagytuk magunk mögött a tóban megcsillanó aranyszínben pompázó égbolt csodálatos látványát.
Visszafelé a Határ úton álltunk meg néhány kép erejéig, ahol elkészítettem életem első 360 fokos panorámaképét (kritikán aluli lett így az nem található meg az albumban).
(kép: akos.hu)
Családi kirándulásunk a Vácrátóti Botanikus Kertbe vezetett. Először voltunk ott, és nekem nagyon tetszett. Sajnos nem mindent tudtunk alaposan végignézni, mert -szó szerint- néptáncot jártak a többiek a szúnyoginvázió miatt. Azonban még így is rengeteg növényt, és állatot láthattunk. Nagyon szép, jól megközelíthető, könnyen járható, és közel van Budapesthez. Fotós szemmel igazi mekka. Én biztos visszatérő leszek.
A háborúról csak annyit, hogy a szúnyogok nyertek. Így másfél óra eltöltése után (és néhány pukli megszerzésével) elindultunk fagyizni. Egészen Kistarcsáig jutottunk, ahol végül egyik kedvenc helyünkön (Nosztalgia Étterem) ebédeltünk meg. A gyerekek nagy örömére (nekünk nyugalmunkra) nyitva volt az étterem hátsó játszótére. A gyerkőcök pedig itt ettek két gomboc fagyit.
Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában,
Hiszek egy isteni örök igazságban,
Hiszek Magyarország feltámadásában.
Ez az én vallásom, ez az én életem,
Ezért a keresztet vállaimra veszem,
Ezért magamat is reá feszíttetem.
Szeretném harsogni kétkedők fülébe,
Szeretném égetni reszketők lelkébe,
Lángbetűkkel írni véres magyar égre:
Ez a hit a fegyver, hatalom és élet,
Ezzel porba zúzod minden ellenséged,
Ezzel megválthatod minden szenvedésed.
E jelszót, ha írod lobogód selymére,
Ezt, ha belevésed kardod pengéjébe,
Halottak országát feltámasztod véle.
Harcos, ki ezt hiszed, csatádat megnyerted,
Munkás, ki ennek élsz, boldog jövőd veted,
Asszony, ki tanítod, áldott lesz a neved.
Férfi, ki ennek élsz, dicsőséget vettél,
Polgár, ki ezzel kélsz, új hazát szereztél,
Magyar, e szent hittel mindent visszanyertél.
Mert a hit az erő, mert aki hisz, győzött,
Mert az minden halál és kárhozat fölött
Az élet Urával szövetséget kötött.
Annak nincs többé rém, mitől megijedjen,
Annak vas a szíve minden vésszel szemben,
Minden pokol ellen, mert véle az Isten!
Annak lába nyomán zöldül a temető,
Virágdíszbe borul az eltiport mező,
Édes madárdaltól hangos lesz az erdő.
Napsugártól fényes lesz a házatája,
Mézes a kenyere, boldogság tanyája,
Minden nemzetségén az Isten áldása.
Magyar! te most árva, elhagyott, veszendő,
Minden nemzetek közt lenn a földön fekvő,
Magyar legyen hited s tied a jövendő.
Magyar, legyen hited és lészen országod,
Minden nemzetek közt az első, az áldott,
Isten amit néked címeredbe vágott.
Szíved is dobogja, szavad is hirdesse,
Ajkad ezt rebegje, reggel, délben, este,
Véreddé hogy váljon az ige, az eszme:
Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában,
Hiszek egy isteni örök igazságban,
Hiszek Magyarország feltámadásában!
Vasárnap délelőtt a tűzoltómajálisra mentünk ki a ligetbe immáron harmadszorra. A kocsik bevonulása ismét felemelő érzéssel töltött el mindenkit; csapatszellem, és megbecsülés ezek jártak az eszembe.
A felvonulás után most kicsit szerényebbre fogtuk a sorbanállást, merthogy rengeteg ember volt. De az időt így is tökéletesen töltöttük el.
Immáron sokadszorra a Dunakeszi Vadasparkban jártunk. Most szemerkélő esőben indultunk, és érkeztünk. De mire a kapuig elértünk már el is állt. Volt nézelődés, jégkrémezés, nyalókázás, és pónilovaglás. Mintha gyereknap lett volna.
Roby adta az ötletet, hogy menjünk az Amfiteátrumban fotózni. Végül az eseményre összesen hatan mentünk el (Nati, Roby, Tibi, Happy, és Csabi).
A várakozás nagyon unalmas volt, talán túl korán értünk ki, de szerintem még a diákok is unták a hosszú beszédet.
Jó sokára, amikorra már megkérdőjeleződött, hogy érdemes volt-e kimenni, na akkor kezdődött el az ott ballagók fáklyás búcsúja. Nem a sulit égették fel (egyenlőre), mert nem a szó szoros értelmébe vett fáklyáról volt szó, hanem színes lámpákkal ügyeskedtek.
És nagyon megérte elmenni. Nagyon látványos volt, nagyon ügyesek voltak, és ráadásul még jó sokáig is tartott.
Látszott, hogy kemény munka van benne, mind a betanító, mind a diákok részéről. A profi áldozatos munka gyümölcse pedig a tapsok, és a füttyök voltak. Ha, mint szülő lettem volna ott, tuti büszkén néztem volna végig.
Mindezek után (mintha nem lett volna elég) még tüzijáték is volt, ami szerintem vetekedett a augusztus 20-aival.
Talán annyi különbség volt a két esemény között, hogy nem esett az eső, és nem rohangált mindenki, mint pók a falon. (Na meg az árak, és a támogatási rendszer, de ezt inkább hagyjuk.)
A Kelenföldi pályaudvar környékén még néhány fotót készítettünk, mielőtt végleg hazafelé vettük volna az irányt.
Tegnap este (fejfájósan, torokfájósan) hívtam Csabit fotózni fél tíz körül. Gyorsan el is indultunk a MÁV jászberényi út egyik kereszteződéséhez. Onnan tovább az Orczy térre rozsdás dobozokat fotózni, majd a Vörösmarty téren tettünk egy rövid kitérőt. Fél egy körül érhettünk haza.
Az izlandi vulkán miatt mentünk hamus-naplementét fotózni a reptérhez Csabival. Mindez még szombaton történt a légzár idején, a pécsi hazaérkezés, és a névnapozás után. A hamuból semmit sem lehetett látni, de a naplementét megnéztük, amiként a feljövő csillagokat is. Este a hold valami pazar volt. A jobb oldali kép eredeti méretben található meg (érdemes belenagyítani).
Hozzászólások