Az oldal támogatója a felhasznalobarat.hu
“Most kezdődik el!” címmel a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen, a Stephaneum aulájában, Kovács Ákossal közéletről, költészetről és zeneről beszélgetett Hörcher Ferenc. Az előadáson felvétel is készült, amit remélhetőleg valamilyen formán viszontláthatunk.
Most fotóztam, a képek itt lehet megnézni.
Kénytelen vagyok írni eme remek szoftverről, mert olyan kevesen ismerik, mint a Hiren`s Boot CD-t. Bár már majdnem olyan jó, mintha én csináltam volna, mégsem én készítettem, sőt nem is kapok belőle semmilyen részesedést, mert ez egy ingyenesen használható szoftver.
Az oldalon csak be kell pipálgatni, hogy melyik programot szeretnénk telepíteni a csupasz gépünkre, majd megbökjük a Get Installer feliratú gombot. Ekkor egy kisméretű exe-t tölthetünk le a gépünkre. Elindítva szépen leszedi a legfrissebb “kibipált” szoftvereket az internetről, és természetesen fel is telepíti számunkra.
Mindössze ennyit tud a progi, de ezt megbizhatóan. Aki nem hiszi, járjon utána!
Link
ninite.com
Bevezetés:
Az EEE netbookok, bár némelyike nagyon csinos kis darab, a mai napig nem igazán váltotta be a hozzá fűzött reményemet. Szerintem nagyon drágák, ha azt vesszük figyelembe, hogy cserébe milyen teljesítményt kapunk. Azonban az alaplapra szerelt Atomok teljesítménye kicsi szervernek teljesen ideálisak!
November végén, december elején döntöttem úgy, hogy beruházok egy szervergépbe. Sokat vívódtam, hogy Celeron, vagy Atom, Atom, vagy Celeron legyen, de végül a hely, a csönd (erről majd később), és a fogyasztás miatt döntöttem az Atom mellett. Az összeállított konfigba az új Atom processzorral szerelt Intel® Desktop Board D945GCLF2-re esett a választásom. Olyan gépnek szántam, ami telepítéseket, tesztelések, nyüstöléseket, és hackeléseket is jól viseli.
És tűrte. Volt fent rajta Debian, Ubuntu, de még a Windows-t is tökéletes sebességgel futtatta. Azt kell, hogy mondjam, hogy bevált. Tettem rá CVS szervert, SVN szervert, FTP szervert, SSH szervert, VNC szervert, de még VMWare Workstation is futott rajta gond nélkül. Csak ámúltam.
Azonban az igazán nagy meglepetést az ESXi feltelepítése okozta…
Hozzávalók:
Alaplap: Intel® Desktop Board D945GCLF2
Memória: 2GB Kingmax
Winchester: WesternDigital WD15EARS 1,5 TB, 64MB Cache
Számítógépház: Codegen MX-31 A2
Mint írtam is az új 330-as Atom processzor teljesítménye kiválló. A piac valamiért még sem kedveli megérdemlően az ITX-es alaplapokat, és számítógépházakat. Elég gyér választék van közüllük idehaza. Egy-két hardverelemet beszerezni pedig igazi kihívás lehet.
Az általam választott alaplap, bár kifejezetten tetszett, sem tudtam volna mást választani. A Gigabyte akkor fogyott el, egy jobb minőségű Zotacra pedig álmomban sem gondolhattam volna. Anyagi megfontolásból sem dönthettem másként.
A számítógépház tetszetős darab. Ráadásul két merevlemezt is bele lehet szerelni, és a tápegysége sem egyedi, így könnyen cserélhető. Utóbbi teljesítménye bőven elegendő az Atom számára, azonban a ventillátora nagyon hangos, ezért fordulatszamályozhatós Zalmanra cseréltem.
A processzor 4cm-es ventivel van hűtve. Nem hangos, de ezt is lecseréltem egy 8cm-es Zalmanra (ellenállással lassítva). Rendszerhűtőnek is ugyan ezt szereltem bele. Így a zaj minimálisra csökkent, alig hallható, hogy egyáltaláln működik. (Mindenki csak saját felelőségre alakítgassa a gépét!)
A ház kék színű bekapcsológom világítása a harmadik napon kialudt. Rövid keresés után észrevettem, hogy a kábele tört meg, amihez hozzá sem nyúltam. Na ez az a hiba, amit garanciálisan nem lehet érvényesíteni sehol. (A boltban teljesen bontatlan kivitelben kaptam meg.) Azóta halovány sárgában pompázik. 
ESXi:
Első nekifutásra nem jött össze. Másodikra sem. Többszöri próbálkozás után azonban több linket, tudást összegyűjtve sikerült megoldani a problémát.
(Ha van gányabb szerkesztő, mint a vi…, de erről ne most nyissunk vitát)
A telepítés ezzel bejeződött, és a vm-help.com-on található leírás eddig nagyban egyezik is, azonban Intel® Desktop Board D945GCLF2 alaplap hálókártyájának driverét nem tartalmazza az ESXi. Így jöhet a további mahináció. (A képek az ESXi 4-es verzójából a http://www.vm-help.com/-ról származnak.)
Sebesség:
Mindenkit a sebesség vonz (“elsőkerék műhely hátsókerék roncstelep”). Azonban erről főként csak elvekben tudok mit mondani. A virtuális gépek biztos lassabbak lesznek, mintha normál telepítéssel tennénk fel az adott OS-t. Tuti időnként be is szaggat majd. Azonban két nagyon fontos dolgot nem szabad elfejteni: egyrészt ez egy Atom ESXi-vel(!), másrészt ennél jobban elszeparálni, és biztonságosan menedzselni egyszerre több operációs rendszert nem lehet.
Link:
Általam készített képek az ESXi-ről…
ESXi install to IDE drive
Customize oem.tgz
Wikipedia – VMWare ESX
Szombat éjszaka Csabival fotózni mentünk az Erzsébet híd lábához. Az eredményeket a galériában lehet megtekinteni.
Felhívom a figyelmét mindenkinek, a hétvégén megrendezendő JQA projectre. Bizonyára mindenki észrevette, hogy a zOrszágban nem úgy haladnak a dolgok, ahogyan annak kellene. Most főként a budapesti bérletesek, és autósok térdeltek le a BKV sztrájkja miatt.
Január 17-én (vasárnap) 17 órakor gyalogoljunk egyet a Ferenciek terétől a Blaháig a buszsávban. Honlap linkje:
http://thesundayhumanbusproject.blog.hu/
Személy szerint reggel 5:30-kor kelek sztráktól függetlenül. Most 6:30-kor autóba kényszerülve teljes családostul a Heim Pál kórházba veszem az irányt, majd vissza a Kökire, hogy a két ovis/bölcsis lurkót lerakjam. Onnan vissza a kórházig, hogy a kedvesem össze is tudja gyűjteni a gyereket. Onnan metrózok a Ferenc körútig, majd gyalogolok egy 40 percet a Fehérvári útig, mert a 4/6-os nem közlekedi. (Az nem közlekedés, hogy 3-ból egyre sem férek fel.) Egyáltalán nem garantált a 9 órás munkába való érkezésem. Igen, leírni is sok(k).
Útközben persze hallgatom a rádiót, ahol nagyon bölcseket mondanak, hogy így-úgy vegyék föl az autósok az embereket, meg táblákat tegyenek ki… hát persze.
Ma kocsival jöttem be, hoztam a barátaimat is befelé. A Petőfi híd pesti hídfőjénél kiszóltam, hogy valaki jön-e velem a széndioxidos áruház felé. Borzalmas volt látni a nagy tanácstalanságot az arcokon, de végül egy bombázó leányzó beült mellém. Kíváncsi leszek hétfőn ki vesz föl engem…
A város így mulat,
Jó a hangulat,
Senki sem áldozat,
Mindenki táncol!
(Kovács Ákos – Mindenki táncol)
Tegnap estét/éjszakát kedves barátimmal együtt az Andante-Borpatikában töltöttük el. Szülinévnapomat ünnepeltük “mértékel”. Codálatosz estéjszaka volt.
Sajnos annyira el vagyok havazva, hogy nem csak a blog, de minden más is várakozóállásban van. Ilyen például a Bacchus project is, ami nagyon-nagyon lassan halad csak. De írni való is bőven akadna…
Harminckét éves lettem én -
meglepetés e költemény
csecse
becse:
ajándék, mellyel meglepem
e kávéházi szegleten
magam
magam.
Harminckét évem elszelelt
s még havi kétszáz sose telt.
Az ám,
Hazám!
Lehettem volna oktató,
nem ily töltőtoll koptató
szegény
legény.
De nem lettem, mert Szegeden
eltanácsolt az egyetem
fura
ura.
Intelme gyorsan, nyersen ért
a „Nincsen apám” versemért,
a hont
kivont
szablyával óvta ellenem.
Ideidézi szellemem
hevét
s nevét:
„Ön, amig szóból értek én,
nem lesz tanár e féltekén” -
gagyog
s ragyog.
Ha örül Horger Antal úr,
hogy költőnk nem nyelvtant tanul,
sekély
e kéj -
Én egész népemet fogom
nem középiskolás fokon
taní-
tani!
Nem az ORTT sötétített be nálam, csak kevés időm maradt a blogolásra. Összecsapni meg nem szerettem volna.
Hogy mi történt? Túl sok minden, hogy bármit is pótolni lehessen (néhány írásomat törölni is kellett, mert már rég nem aktuális).
Voltam például Ákos dedikáláson (képek itt, és itt), amire a gitáromat vittem el, voltam fotózkodni is (itt, itt, és itt), családi csúszdás hétvégén, és újabb felejthetetlen Krúdy-estéken. De bőven adna írnivalót a politika világa is…
Most legutoljára Csabival a múzeumok éjszakáján fotóztunk egy katólikus templomban, ahol egy hölgy kedvesen mesélte a templom rövid történetét.
Talán ismét visszatérek…
MENNYBŐL AZ ANGYAL – MENJ
SIETVE
Az üszkös, fagyos Budapestre.
Oda, ahol az orosz tankok
Között hallgatnak a harangok.
Ahol nem csillog a karácsony.
Nincsen aranydió a fákon,
Nincs más, csak fagy, didergés, éhség.
Mondd el nekik, úgy, hogy megértsék.
Szólj hangosan az éjszakából:
Angyal, vigyél hírt a csodáról.
Csattogtasd szaporán a szárnyad,
Repülj, suhogj, mert nagyon várnak.
Ne beszélj nekik a világról,
Ahol most gyertyafény világol,
Meleg házakban terül asztal,
A pap ékes szóval vigasztal,
Selyempapír zizeg, ajándék,
Bölcs szó fontolgat, okos szándék.
Csillagszóró villog a fákról:
Angyal, te beszélj a csodáról.
Mondd el, mert ez világ csodája:
Egy szegény nép karácsonyfája
A Csendes Éjben égni kezdett -
És sokan vetnek most keresztet.
Földrészek népe nézi, nézi,
Egyik érti, másik nem érti.
Fejük csóválják, sok ez, soknak.
Imádkoznak vagy iszonyodnak,
Mert más lóg a fán, nem cukorkák:
Népek Krisztusa, Magyarország.
És elmegy sok ember előtte:
A Katona, ki szíven döfte,
A Farizeus, ki eladta,
Aki háromszor megtagadta.
Vele mártott kezet a tálba,
Harminc ezüstpénzért kínálta
S amíg gyalázta, verte, szidta:
Testét ette és vérét itta -
Most áll és bámul a sok ember,
De szólni Hozzá senki nem mer.
Mert Ő sem szól már, nem is vádol,
Néz, mint Krisztus a keresztfáról.
Különös ez a karácsonyfa,
Ördög hozta, vagy Angyal hozta -
Kik köntösére kockát vetnek,
Nem tudják, mit is cselekesznek,
Csak orrontják, nyínak, gyanítják
Ennek az éjszakának a titkát,
Mert ez nagyon furcsa karácsony:
A magyar nép lóg most a fákon.
És a világ beszél csodáról,
Papok papolnak bátorságról.
Az államférfi parentálja,
Megáldja a szentséges pápa.
És minden rendű népek, rendek
Kérdik, hogy ez mivégre kellett.
Mért nem pusztult ki, ahogy kérték?
Mért nem várta csendben a végét?
Miért, hogy meghasadt az égbolt,
Mert egy nép azt mondta: ,,Elég volt.”
Nem érti ezt az a sok ember,
Mi áradt itt meg, mint a tenger?
Miért remegtek világrendek?
Egy nép kiáltott. Aztán csend lett.
De most sokan kérdik: mi történt?
Ki tett itt csontból, húsból törvényt?
És kérdik, egyre többen kérdik,
Hebegve, mert végképp nem értik -
Ők, akik örökségbe kapták -:
Ilyen nagy dolog a Szabadság?
Angyal, vidd meg a hírt az égből,
Mindig új élet lesz a vérből.
Találkoztak ők már néhányszor
- A költő, a szamár, s a pásztor -
Az alomban, a jászol mellett,
Ha az Élet elevent ellett,
A Csodát most is ők vigyázzák,
Leheletükkel állnak strázsát,
Mert Csillag ég, hasad a hajnal,
Mondd meg nekik, -
mennyből az angyal.
Múlthét szerdán az Andante-Borpatika vendégei Szigethy Gábor, és Kovács Ákos volt. Krúdy Gyula a Kaland a régi királlyal c. novelláiból olvastak fel.
Kivételes egy nap volt. Egy asztalnál ült az összes köménymagos, ami ha volt is rá már példa, biztos nagyon régen lehetett. Szigethy Gábor születésnapját ünnepelte, mi pedig eperpálinkát, és DVD-t ajándékoztunk neki emlékül. Természetesen Ákos sem maradt ki. Tortával, és köménymagos fényképpel köszöntük meg a 40+ turnét, majd az ajándékba kapott pezsgőt is felbontottuk.
Ismét szép, és tartalmas este volt, azonban mégsem maradt mindenre elég idő. Kicsit sajnáltam, de nem lehet mindent egyszerre.
Mindenképpen ki kell emelni Tibi barátunkat, akivel utoljára legalább 10+ éve nem találkoztunk (jó volt őt látni), és enyhén szólva is kalandos útja volt hazafelé. Így hát jó barátunknak sikerült megmutatni, hogy milyen is a kultúrált magyar borfogyasztás.
Képek az Andante-Borpatika honlapján…
Ahogy a szájhagyomány útján terjedő népmese szájról-szájra, úgy került kézről-kézre a gépem is, így a fotók javát nem én készítettem.
Sikerült eljutnunk a hétvégén megrendezett kistarcsai krumplifesztiválra. Természetesen állbajuszt, és állszakált is viseltem, hogy ne ismerjenek fel (lásd cölöp lettem).
A tér tele volt görhönnyel (milyen furcsa ezt kisbetűvel leírni). Nem csak néztük magunkat, sokat meg is kóstóltunk magunkból. Volt fűszeres, gombás, sonkás, tejfölös, sajtos, répás, és annyi féle, amennyit el lehet még hozzá képzelni. Álltalában egy-két darabkát lehetet belőlünk kapni a pityókajegy fejében (200 HUF), és mind megérte megenni.
Idő közben Happyék is megérkeztek a fesztiválra, együtt néztünk körbe a rendezvényen. A gyerkőcök krumliból, dióból, pálcikából készítettek sün!t, emberkét, és egeret. Mi nagyok pedig újra, és újra élelem után néztünk. Volt szerencsekerék is, ami meglehetősen nehéz volt, mert sem telefonos segítséget, sem a felét nem lehetet elvenni a lehetséges válaszok közül. Márk azonban Jókerre pörgette, míg Lackó megfejtette a kérdéseket. Jutalmuk egy-egy üdítő volt, ami a nagy melegben biztos nem ártott.
Az idő elrohant egészen kettőig, amikor is úgy döntöttünk, hogy hazaindulunk.
A magyar jezsuiták ezen a héten ünneplik önállóságuk 100. évfordulóját. Ezen alkalomból -pénteken- a Jezsuita udvarban Kovács Ákos a hittről beszélt. Mi is ott voltunk Annával, Tamással, és Antival.
A beszélgetés meghallgatható, és letölthető itt…
Első nap
Múlthét szombaton sikerült először kimenni a borfesztiválra. Sokan ott voltunk a köménymagból: Zita, Csabi, Csongi, Tamás, Bius, és mindazok, akiknek a nevét nem soroltam fel. Mi hárman (felsorolás vége) majdnem lekéstük aVivat Bacchus előadásának elejét. Sokan összegyűltek a téren, és a hangulat is jó volt. Az előadás után a Tiffán standnál csoportosultunk, majd egy kis idő elteltével a többiek viszonylag hamar le is léptek. “Csak” Tomi maradt nekem, így együtt mulattuk el görbén az időt.
Második nap
Eredetileg úgy volt, hogy csak szombaton megyek, de sikerült a vasárnapot is ott töltenem. Két helyszínen is fellépett a csapat. A nagyszínpadon óriási sikert arattak a fiúk, és a közönség is jól szerepelt. Mindeközben én csak kattintgattam.
Kovács Ákos, Tiffán Zsolt, Bencze Attila, és Beleznai Endre társaságát is élvezhettük/em hosszabb-rövidebb időre. Mindkét napon rendszeresen, és kötelességtudóan látogattuk a borosgazdákat…
Találkoztam volt osztálytársammal -Kisördöggel-, és több döbbenetes dolog is történt a két nap alatt, amit le sem merek írni!
Cölöp vagyok, szedj ki innen!
Na, nem afféle boszorkányégetésre, vagy kannibalizmusra kell elsőre gondolni. Azok az idők -talán!- már elmúltak. És senki meg se próbáljon hasonlóságot keresni Galilei élete, és az én sorsom között, mert nem sokat fog találni.
Minden évben Kistarcsán tartanak egy krumplifesztivált, amit a nevemmel fémjeleznek. (Természetesen ügyvédeim már dolgoznak a jogdíjakkal kapcsolatban, és az is biztos, hogy a nemzetközi problémát az EU-ban fogják tárgyalni.)
Kereszti Ferenc keresett meg egy szeptemberben megjelenő helyi újság miatt. Arra kért, hogy a blogomon lévő “Rólam” rovatát aktualizáljam, és ha áldásomat is adom, akkor kinyomtatnának újság formájában. Keveset gondolkodtam rajta, és az eredmény látható is (képek…).
Már régóta tervezem, hogy eljutok a kistarcsai krumplifesztiválra, de sajnos még idén sem biztos, hogy sikerül. Ha mégis, akkor legalább egy celebbel is lehet majd találkozni.
Link
kike.hu – Süssünk görhönyt! – Krumplifesztivál Kistarcsán
kike.hu – programfüzet
Alig száradt meg a csipa a szememben másnap ismét Csepelen találtam magamat Happyvel. A budafoki borfesztivál tűzijátékáról értesültünk, és mi úgy gondoltuk, hogy ez Csepelrő látszódni fog. Kicsit messze volt, de végül is látszódott. A tűzijáték végeztével még a főtéren készítettünk néhány képet, aztán mivel másnap munkanap volt úgy döntöttünk, hogy nem maradunk hajnal ötig, így éjfél körül már otthon is voltunk.
A héten egy motoros cucc beszerzéséhez Csepelre mentünk ki. A Haspók kifőzdében ebédeltünk meg, amit mindenkinek ajánlani tudok. (Még Piedone is elcsomagolta volna a maradékot, mert lett volna.) A művek területének látványa annyira megtetszett, hogy el is döntöttük Happyvel, hogy fotóaparáttal is a helyszínre sietünk, amint alkalom lesz rá.
A szombat éjszaka teljesen ideális volt számunkra. Telihold, felhőzet, és még a hőmérséklet is stimmelt. (Az előző napi villámlós vihart -sajnos- kihagytuk.) Mielőtt azonban a csepeli környezetet szívtuk volna magunkba, a Tescoban a fotózás kellékeit gyűjtöttük össze: kóla, sajtos kifli, fasirt, és az elmaradhatatlan vecsési káposzta.
Este a hely teljesen megváltozik, és csöppet sem barátságos. Csaholó kutyák, és morcos emberek a kerítésen túlról kémlelve figyeltek minket. Az őrző kutyákat a kerítés nem tartotta vissza, mert vagy nem volt, vagy a kapu tárva-nyitva állt. Biztos mi is “félelmetkeltően fotóztunk”. Azt hiszem kijelenthető, hogy eddig ez volt a legveszélyesebb, és legbarátságtalanabb hely, ahol este fotógéppel megfordultunk.
Néhány kép után Csepel főterére mentünk, ahol az estebédünket (az olcsó, és gazdaságost) fogyasztottuk el. Nagyon éhesek voltunk, mert a sajtos kifli illata beterítette a kocsit, és a többi összetevő is nagyon jól nézett ki. Valahogy, érdekes módon nem sokan voltak, akik hajnal egy óra környékén Csepel főterén vacsoráztak volna. Furcsa.
Természetesen a főtéren is készítettünk képeket, majd a Duna túl oldaláról fotóztuk Csepelt. Reggel öt órakor már ágyban is voltam.
Szombaton, nagyjából este 9 körül az Üllői felüljárójánál jártam, amikor erőteljes lassításba kezdtem. A jobb oldali sávban (a felüljáró negyedénél) elakadásjelzővel, és háromszöggel egy Nexia álldogált. Látszott rajta, hogy az onnan sehová nem megy. Ilyen autóm volt nekem is, és hasonlóan állt le, mint az övék. Az enyém a sínek előtt adta meg magát (lásd itt). Néztem is, hogy nem az enyém volt-e, de nem.
Egy fiatal család kérte, hogy vontatassam le őket a felüljáróról a kórházig, onnan már érkezik hozzájuk a segítség. Hátul egy pár éves kislány ült. Egy szó, mint száz, az aznapi jócselekedet is megvolt.
Zsámbékra az első magyar légvédelmi fegyvernemi múzeumba készültünk Happyvel. Ezért az esti utazás. Természetesen nem volt nyitva, de megtaláltuk. Körbe is néztünk a helyszínen. Aztán elmentünk a Zsámbéki romtemplomhoz, ahol olyan kutyát láttunk, amilyenek a horrorfilmekben szerepelnek. Nagytestű, szakadt-sötét bundázatú, és az az allergiás fajta. Úgy prüszkölt, hogy szagokat biztos nem érzett az a kóbor eb.
Utunk hazafelé a budaörsi Kálvária-dombhoz vezetet, ahol szintén elidőztünk egy keveset.
Hozzászólások